Ma már szinte lehetetlen hosszútávon standot verni a virtuális piactéren anélkül, hogy ne lenne valamilyen fogalmunk a keresőoptimalizálás gyakorlati hasznáról, működéséről.De miért? – kérdezhetné az örök szókratészi vizsgálódásra kárhozottFluimucil Ábel, kivételesen joggal.

Hogy kellő szavatossággal válaszolhassunk, elkerülhetetlen hogy valamivel tágabb kontextust vázoljunk fel. A közgazdaságtant 1970-es évek óta meghatározó neoklasszikus iskola legfontosabb szerzői többé-kevésbé egyöntetűen vallják, hogy a piaci folyamatokat a döntéshozó ágensek jövőbe vetett racionális várakozásaikés vágyaik alakítják. De mit értsünk vágyak és racionalitás alatt ebben a környezetben?

Üdv a senki földjén!

Egy gyakorlatias és gyakran idézett példával élve, a tőzsdén hozott döntések végeredményben a mindenkori „másik” vélekedéseibe vetett hitben gyökereznek. Valamivel érthetőbben: ha jó befektetést keresünk, olyan üzletet keresünk aminek várható sikerességét saját intuícióinkon felül más releváns szereplők feltételezett tudása is konfirmál. Ha egy üzletből úgy menekülnek a befektetők, mint süllyedő hajóról az egerek, értelemszerűen mi is messzire elkerüljük. Ha egy másik üzletet számos általunk kompetensnek tartott szereplő preferál, beszállunk.

Ez tulajdonképpen triviális, de felmerül a kérdés, akad-e így valamilyen szigorúan vett reális alapja az üzleti racionalitásnak? Persze a nyilvános pénzügyi adatok, egyéb gazdasági mozgások viszonylag árnyalt képet adhatnak egy cég helyzetéről, de gondoljuk tovább az előbbieket! Mikor tesz szert egy cég imponáló pénzügyi adatokra? Akkor ha nyüzsögnek a befektetők, vásárlók, fogyasztók – ezzel körbeértünk.

Mindent egybevetve nagyon úgy néz ki, az áhított üzleti racionalitásnak nincs valódi objektív talaja, a piaci jelenségeket valójában az a hit vezérli, hogy valaki, valahol, a „másik” – legyen az konkurens cég, a vásárlók tömege vagy valamilyen intézmény –tudja mi történik a piacon. Talán első pillantásra mindez mese, de gondoljunk csak az összeesküvés elméletekre, melyek közös origója épp egy ilyen tökéletes megismerő létébe vetett makacs hit.

De miért beszélünk erről?

Ha csak annyit mondhatnánk el a piac működéséről, mint amennyit eddig leírtunk, a jelenleginél is kaotikusabb világban élnénk,viszont maradt valami amiről eddig nem beszéltünk, konkrétan a vágy kérdése.

Ugyan az objektív üzleti racionalitás hiányának képében veszteség ért minket, szerencsére többet tudunk a befektetők, vásárlók és fogyasztók vágyairól mint valaha. Érdemes tehát megkockáztatni azt az állítást, hogy a Google képében mégis előállt a megismerés majdnem tökéletes alanya, a mindentudó másik. És miért ne gondolhatnánk így? A Google általfelhalmozott óriási adatmennyiség modellezi a lehető legpontosabban a döntéshozó ágensek vélekedését, vagyis – az előbbiekben leírtak alapján –az egyetlen elérhető piaci realitást. Ez természetese makro szinten sovány vígasz, hiszen a népesség egy egészen jelentős hányada még mindig nincs megnyugtató mértékben becsatornázva az információs társadalom vívmányaiba, de a mi valamivel szerényebb igényeket támasztó mikroökonómiai szempontrendszerünknek ennyi éppen elég.

Ha innen közelítünk, akkor a keresőoptimalizálás mint tevékenység, egybeesik azzal a felismeréssel, ami szerint vállalkozásunk sikerének egyik esszenciális feltétele, hogy a Google keresőmotorja a tévedhetetlen „másik” szerepébe állvahitelesítsen minket.