A könyv nem pusztán a bűntényeket foglalja össze, hanem bemutatja annak hátterét: bírók, ügyészek, nyomozók, ügyvédek, szakértők nyilatkoznak a szerzőknek az ügyekről. Az interjúkból mutatunk be rövid részleteket (1. rész: a Tompa Eszter-gyilkosság)

Tompa Eszter 2003. szeptember 22-én biciklivel indult el a nagymamájához ebédelni, majd Sashegypusztára, az édesanyjához ment. Délután két óra volt, egy bordó autó haladt el ugyanarra. Ismeretlen férfi ült benne. Két, arra sétáló gyermek 300 méterreltávolabbról fájdalmas női kiáltást hallott, de csak azt látták, hogy a mellettük korábban elhajtó autó megállt az út mellett. Egy nagydarab férfi szállt ki a járműből, megkerülte hátulról, aztán visszaült a volán mögé. Elhajtott. A lány holttestét másnap találta meg egy kutyáját sétáltató nő a Mosoni-Duna töltésén, 43 külsérelmi nyom volt az áldozaton, köztük fojtogatásé is, az emberölés egyértelmű volt.Nagy erőkkel kezdett nyomozásba a rendőrség, de a gyilkost csak 13 év és 4 hónap után találták meg, banális véletlennek köszönhetően.Egy kutyalopási ügy miatt vettek DNS-mintát S. Attilától, akinek nyomait Eszter holttestén is rögzítették. A mozaik összeállt, de a gyilkos történetéhez az írói fantázia is kevés lett volna. S. Attila azt vallotta, sofőrként dolgozott Győr hulladékgazdálkodási cégénél, Sashegypusztára gázolajat lopni járt, pontosabban ott, a kiserdőben rejtette el a kannákat. Aznap is a lopott üzemanyagértindult, de vezetés közben valaki hívta a mobilján, és amíg arra figyelt, elsodorta a bicikliző Esztert. A lány eszméletlen volt, az orrából és a szájából is folyt a vér, S. Attila halottnak hitte. Fogta és betuszkolta a csomagtartójába. Egy ideig cél nélkül furikázott, de ekkor kaparást hallott, Eszter magához tért. Itt volt a pillanat, amikor még mindent jóvá tudott volna tenni. Csakhogy másodszor is úgy döntött, hogy nem maradhat szemtanú. Kirángatta a lányt az autóból, aki minden erejét összeszedve védekezett. Fojtogatni kezdte. Eszter még hosszú percekig életben volt, amikor S. Attila talált egy fehér bálazsineget… S. Attila büntetőpere 2018 februárjában kezdődött. Aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt állt bíróság elé. Első fokon a kiszabható leg súlyosabb büntetést, életfogytiglant mért a Győri Törvényszéken dr. Németh Miklós bíró a gyilkosra, ezt aztán jóváhagyta másodfokon a Győri Ítélőtábla is. A gyilkos esetleges szabadon bocsátásáról legkorábban 2048-ban dönthetnek, akkor 67 éves lesz.

– Különös ez az ügy, leginkább a gyilkos vallomása miatt. Ön elhitte a vádlott mondatait? – kérdeztük dr. Németh Miklóst, aki bíróként járt el az ügyben.

– Mi, jogászok sokszor operálunk azzal a fogalommal, hogy valami „életszerű” vagy nem az, ezt a kifejezést igazán sosem szerettem. Kimondhatjuk, hogy nem történhetett meg, ha tudományosan, szakértői bizonyítással ezt alá tudjuk támasztani. Ha ilyen nincs, el kell fogadni, még ha maradnak is kételyek. De arra kell törekedni, hogy ezeket feloldjuk.

– És ez sikerült? S. Attila esetében egyetlen dolog támaszthatja alá, hogy az igazat mondta, az, hogy a vallomásával a legsúlyosabb dolgokkal terhelte magát. Az „aljas indokot” például csak magának köszönheti, ha valóban azért ölte meg a magához térő Esztert, hogy ne legyen szemtanú.

– Az ítélethirdetés után, a szóbeli indoklásban volt egy mondatom, amit aztán a sajtó is felkapott: „Én úgy érzem, nem minden részlet derült ki”. Ezt merem most is állítani, S. Attila lelkiismeretén múlik, elmondja-e valaha azokat a dolgokat is, amiket a bíróság előtt nem tárt föl. Fontos hozzátenni azonban, hogy ezek az általam vélt részletek nem befolyásolják a döntés megalapozottságát.

– Lehet, hogy ez az ember duplaannyi büntetést kapott a sorstól, mint amennyit végül a bíróság kiszabott rá? Mert nehéz elképzelni, hogy a bujkálás éveiben egy pillanatra is szabadnak érezhette magát.

– Jogelméleti alapvetés, ha valaki a bíróságtól kiszabott büntetését letölti, akkor a társadalom felé elszámolt a tettével. Hogy a sértett családjával vagy a sajátjáéval hogyan teszi meg ugyanezt, az egy másik kérdés. És van, akinél ez utóbbi sokkal súlyosabb teher.

Az interjú itt még folytatódik, elolvasható az 50 kitörölhetetlen bűntény című, hamarosan jelenő könyvben.