Ki vannak éhezve az emberek arra, hogy önzetlenül segíthessenek egymásnak – legalábbis ezt állítja Joós István az MNO-nak. A szivesseg.net néven futó közösségi portál pedig ezen furcsa éhség csillapítására adja meg a lehetőséget azoknak, akikben ott van a hajlandóság arra, hogy anélkül adjanak bármit is, hogy azért várnának valamit. Mert a lényeg éppen ez: úgy tenni „szívességet” és segíteni másoknak, hogy azért nem várunk semmilyen ellenszolgáltatást, ugyanakkor bátran merünk is kérni, ha nekünk van szükségünk valamire.

Egyszerű példa: ha van egy felesleges tévéje valakinek, akkor felajánlhatja az oldalon úgy, hogy semmit sem kér viszonzásként. Azonban ha neki van szüksége valamire, akkor van bátorsága kérni is. Például azt, hogy vigyázzon valaki a gyermekére, vagy segítsen bevásárolni. Itt aztán tényleg van minden: ingyenes hajvágás felajánlásától kezdve odáig, hogy „vízben oldódó zsírkrétára” lenne szükség. Ez a mechanizmus szokatlan és eltér attól az elvrendszertől, amelynek magva nem más, mint csak a saját igények kielégítése, vagy a haszonszerzés valamilyen formája.

A portál alapítója szerint a lényeg nem a „tárgyi eszközökön, hanem magán a kapcsolódás tényén van”, s éppen ezért teljesen szabadon regisztrálhat és kapcsolódhat bárki, akinek van mit adnia, de esetleg szüksége van valamire.

Joós István megcsillantja a két éve működő weboldal motivációs hátterét is. Itt elég annyi, hogy „harminc éves koromra sok mindent elértem, fent voltam a csúcson, onnan jött a hatalmas bukás is”. Ez pedig elgondolkodtatta arról, hogy voltaképpen mik a fontos dolgok az életben. Szavaiból kiderül az is, hogy „a csináltatott öltöny és az autó nem minden”.

Egyébként a tagok száma lassan eléri a tízezer főt, ami nem tűnik nagy kunsztnak a sokmilliós közösségi oldalakhoz képest, ám a specializáltságot figyelembe véve mégis egy igen magas számról van szó. Főleg annak tudatában – mondta Joós – hogy nem népszerűsítették a portált semmilyen marketinggel. „Az oldal és a közösség szinte önmagától fejlődött és fejlődik jelenleg is.”

Szükség van minden olyan kezdeményezésre, amely az önzetlenséget állítja a középpontba, mert nem állunk valami jól ebben a tekintetben sem – hívja föl a figyelmet az alapító, aki szerint egyfajta önismereti tréningként, személyiségfejlesztésként is fel lehet fogni az ebben a közösségben való részvételt. Terveik között szerepel, hogy az egész tevékenységet alapítványi formába öntik. Persze Joós István egyáltalán nem ellensége annak, amit egónak neveznek. „Ha jól használjuk a motivációinkat, ha képesek vagyunk túllépni önmagunkon és megtapasztaljuk az önzetlenség adta örömöket, akkor az egó előre visz, és jobbá tesz minket.” S így valószínűleg magát a társadalmat is. (da)

MNO