Más komoly médiumokban pedig azt olvasni, hogy a laktózmentességet egyenlővé teszik a cukormentességgel. Ezek az állítások nem csak hibásak, hanem veszélyesek is, hiszen a termék energiatartalma a laktóztartalmú változattal gyakorlatilag azonos marad! Itt az ideje rendbe tenni ezt a kérdést, annál is inkább, mert a laktóz molekula szerkezete mindent megmagyaráz...

Világviszonylatban a felnőtt lakosság 75%-a nem képes a tejcukrot részben, vagy teljes mértékben lebontani. Földrészenként ez az arány 5%-90% között mozog. A meg nem emésztett laktózt a bélflóra baktériumai bontják le. A baktériumos erjedés végtermékei például a tejsav, a metán és a hidrogéngáz is. Az emésztetlen laktóz vizet köt meg a bélben, a széklet felhígul, hasmenést okozva. A keletkező gázok pedig kellemetlen puffadást, hasgörcsöket, hányingert okozhatnak. Emellett további tünetek is kialakulhatnak a laktózintolerancia mértékétől függően, ilyen többek között a fáradtság, kimerültség, az alvás- és figyelemzavar.

Többen is beszámolnak arról, hogy ha a laktóztartalmú termékeket (tej, joghurt, tejföl, friss sajtok) kihagyták az étrendjükből, frissebbek lettek, krónikus fejfájásuk, puffadásérzetük elmúlt. Éppen ezért fontos, hogy a laktózmentes kifejezés mögött rejlő tartalmat körbejárjuk.

Mi is a laktóz?

A laktóz, más néven tejcukor egy kétkomponensű cukor (diszacharid), amely egy glükóz és egy galaktóz cukor molekula összekapcsolódásával jön létre (A szaharóz, a közönséges cukor is egy diszacharid. Itt egy glükóz (szőlőcukor) és egy fruktóz (gyümölcscukor) molekula alkot egy „párt”). Ahhoz, hogy a laktóz emészthetővé váljon, szükséges a laktáz enzim, amely a vékonybél bolyhaiban termelődik úgy 4 éves korig, majd termelődése az életkor növekedésével lassan alább marad. A laktáz enzim hatására a glükóz-galaktóz kötés felhasad, és két különálló cukor keletkezik. Ebből következik, hogy ételeink többféleképpen lehetnek laktózmentesek.

Lássuk a verziókat:

· 1. Az ételben nincs és nem is volt laktóz.

· 2. Volt benne laktóz, de azt laktóz formájában eltávolították belőle.

· 3. Volt benne laktóz, de kémiai eljárással (hidrolízissel) szétbontották alkotóelemeire.

· 4. Volt benne laktóz, de a laktáz enzim hozzáadását követően a cukor alkotóelemeire bomlott, így a termék cukortartalma (g-ban kifejezve) gyakorlatilag nem változott, csak a cukor összetétele lett más.

· 5. Volt benne laktóz, de a tejtermék feldolgozás közben (joghurt, sajt…..) a baktériumok, gombák „felélték” azt, ezért a termék cukortartalma közel nullára csökken

Miért is jó tudni mindezt? A különböző táplálékfeldolgozási problémával (tejcukor érzékenység, cukorbetegség) élők számára fontos tudni, hogy miből mennyit esznek. A tejcukorérzékenyek számára elsődleges, hogy laktóz formájában nincs jelen cukor. Diabétesz esetén azt fontos tudni, hogy a cukrok milyen formában és mennyiségben vannak jelen.

A laktóz vércukorszint-emelő hatása alacsonyabb, mint a glükózé. Ezért számukra egy enzimmel kezelt termék fogyasztása előnytelenebb, mint a cukormentes élelmiszeré (lásd második és ötödik pont).

Amennyiben egy laktózmentes termék energiáját vesszük figyelembe, elmondható, hogy ha a laktózmentesség csupán annyiból áll, hogy a laktózt két cukor molekulára bontják szét, a termék energiatartalma gyakorlatilag a laktóz tartalmú változattal azonos marad. Egyéb esetben függ a feldolgozástól, további összetevőktől, hogy mennyi kalóriát tartalmaz az adott élelmiszer.

Egy magyar szabadalomnak köszönhetően a laktózmentes tejek, joghurtok, tejfölök laktáz enzim tartalmának köszönhetően már „előemésztett”, azaz alkotóira bontott állapotban tartalmazzák a cukrot. Sok esetben az ízűk valamivel édesebb, mint kezeletlen társaiké, mivel a glükóz édesebb ízű, mint a laktóz. Az erjesztett, érlelt termékek cukortartalma, így laktóz tartalma is alacsony.

Mindezt honnan tudhatja a vásárló?

Az élelmiszer címkéjén 2016 decemberétől kötelező feltüntetni a tápértéket. Ez az információ már most is megtalálható a termékek jelentős részén. Mit is kell keresni? Meg kell nézni a szénhidráttartalmat. Ez az érték arról ad felvilágosítást, hogy 100g (vagy 100ml) termékben hány gramm szénhidrát található összesen. (A keményítő, a cukrok, de még a xilit is szénhidrát!) A szénhidráttartalom alatt kibontva látható a cukortartalom mennyisége. Ha itt 0,1g-nál nagyobb érték szerepel, a termék nem cukormentes, de lehet laktózmentes! Tehát a laktózmentes kifejezést nem szabad azonosnak venni a cukormentes kifejezéssel. Nem szinonimái egymásnak.

Ha egy termékről azt állítja a gyártó és/vagy a forgalmazó, hogy nem tartalmaz laktózt, az csak és kizárólag azt jelenti, hogy a glükóz és galaktóz összekapcsolódásából keletkezett cukorféleséget ilyen formában csak 0,1g/100g-nál kisebb mennyiségben tartalmazza. A termék a laktóz szétbontásából eredő glükózt és galaktózt továbbra is tartalmazhatja, ahogy egyéb cukrokat is. Az energiatartalom és a laktózmentesség között tehát nincs összefüggés, ami laktózmentes az nem cukormentes!

Éppen ezért minden esetben a tápértéket jelölő címkén ellenőrizzük, hogy mekkora az élelmiszer cukortartalma mielőtt megvásárolnánk, elfogyasztanánk.

Ha még így sem vagyunk biztosak a dolgunkban, vigyük el egy vizsgálólaboratóriumba!