A keleti blokk országaiban élők egészen sajátosan álltak annak idején az autóhoz: nyugati járművet nem vehettek, de a baráti országokban gyártottakhoz is kevés volt a pénzük. Mi, magyarok is vágytunk autóra, az autózás adta szabadságra. Népszerű jármű volt a nálunk az olasz gyökerű, de Lengyelországban gyártott Fiat 126: Kispolszki vagy Kispolák beceneve a mai napig nem kopott ki a nyelvből, holott az ezredforduló óta nem gyártják. Nemcsak mi imádtuk, hanem a lengyelek is, tőlük a Maluch, vagyis Totyogó nevet kapta, de becézik még a sajátos motorhang miatt Kaszlaknak, köhögőnek is. A németek is rajongva szeretik, ők az olasz eredet miatt Bambinónak, Kisgyereknek hívják, míg Jugoszláviában a Peglica, azaz a Vasalócska becenevet kapta.

Régen rengeteg volt, ma már alig akad belőle

Pár fanatikus Kispolszki-rajongó fejéből pattant ki, hogy a típus előtt igazán az év első hónapjának 26. napján lehet igazán tisztelegni, utalva ezzel a modell eredeti nevében szereplő számra, a 126-ra. Győrben ezen a napon egy barkácsáruház parkolójában gyűltek össze a rajongók, és ki-ki hozta magával pöfögő retrocsodáját.

– Tíz Polski volt összesen, ez már jó számnak mondható, hiszen az országban legfeljebb 2200 darab van forgalomban – kezdte a gyorihirek.hu-nak a szervező, Pápai Örs. – Nagyon megcsappant a darabszám és a többség már erősen hobbiautó, ilyen időben nemigen hozzák ki az utakra.

Akkor is szép, ha nem szép

Mint mondta, mindegyik darabnak megvan a maga bája: a találkozón részt vevő autók közül volt frissen felújított, éltes kora ellenére szinte gyári, akadt lelakott, de patinás, vagy olyan is, aminek egy rajongó számára csodaszép a motorhangja. Egy tulajdonságuk azonban közös a szervező szerint: olyan a kisugárzásuk, ami a mai autókból hiányzik.

– Az egyik bordó Kispolszki bütykölését nemrég fejezte be a tulajdonosa. A motorja is bejáratós még és az alja olyan, mintha most vette volna át a Merkur teleptől.

Szerettük, mert más nem volt

Elérhető, olcsó, keleti – így foglalta össze a szervező a Kispolszki népszerűségét. Mint mondta, könnyű szerelhetősége is sokat számított, de árban verhetlen volt a nyugati autókhoz képest.

– A gyerekkoromban ilyenek rohangáltak az utakon és édesanyámnak is ilyen autója volt, ezzel vitt iskolába. Nagyon szerettem benne utazni, imádtam a daráló hangját, a kis formáját, úgy általában az egészet – elevenítette fel gyerekkori kispolszkis élményeit a szervező.

Ha újra gyártanák, nem hozná a régi hangulatot

Hogy lenne-e igény a típus felélesztésére? Hiába a rajongás, szerinte nem lenne az igazi.

– Az újragyártása csak akkor lenne jó, ha modernebb, erősebb lenne, kizárólag ekkor lenne piaca. Nem venném meg, mert az már nem lenne olyan, mint ezek a 30 éves szerkezetek.

Más lenne a hangulata

Az említett hangulat és a Kispolszki körüli miliő az, amitől még ma sem tudnak elszakadni az igazi fanatikusok.

– Annak idején, amikor elkezdtem vezetni és birtokolhattam egy ilyen kiskocsit, még a fiatalok autója volt, húszéves darabok. Együtt öregedtünk meg a Kispolszkival, a 40-es korosztályé ma már. Manapság olyan igazi, bütykölős autó lett. Magamból kiindulva nekem ez egyfajta életérzés, mánia, függőség. Ha Kispolszkival megyek, lelassul a világ. Lehet, hogy nem érek oda az úti célomhoz, de vigyorogva szállok ki belőle.

Pápai Örs elmondta, legközelebb márciusban terveznek összejönni ismét a helyi kispolszkisok: bíznak abban, hogy a jó időben körbepöföghetik a Szigetközt.