A Mona Lisán is élethű tónusok, árnyékok rajzolják finomra a portréalany arcát. A mostani kutatások szerint Leonardo az árnyékokat több tucat rétegnyi áttetsző, hajszálvékony mázrétegből „építette meg". Mindegyik réteg két mikrométer vastagságú az alkotáson, ám a mester ügyesen mindegyikhez más-más mennyiségű pigmentet adott hozzá. Ezek a rétegek adják da Vinci festményeinek életszerűségét. A középkori sima, szinte lapos festmények után Leonardo és a reneszánsz mesterek ezzel a technikával szinte fényképszerű festményeket készítettek.

A kutatók a röntgen segítségével gyakorlatilag behatoltak a festmény, illetve a festék rétegeibe - mindezt úgy, hogy az 500 éves műalkotásokhoz hozzá sem kellett érniük. Sőt: a képeket még a falról sem akasztották le a művelethez. A Mona Lisán kívül egyebek mellett a Sziklás Madonnát, a Keresztelő Szent János és a Bacchus című da Vinci-alkotásokat vizsgálták meg röntgennel.

(FH)