Volt idő, amikor még diszkóba is lóháton érkezett és a meghódított hölgyeket maga mellé ültetve, a nyergében vitte magával. A hazai mulatós műfaj egyik megkerülhetetlen figurája, A jó LaciBetyár nem tagadja: annak idején egy igazi fenegyerek volt. Mára ugyan már lehiggadt, mégis szívesen emlékszik vissza a régi jó férfias csínyekre és pikáns sztorikra. Most néhány olyan dolgot is megtudhatunk róla, amit talán magunk sem gondoltunk volna…

A jó LaciBetyár és Bunyós Pityu, a Sláger TV Eszem-iszom, dínom-dánom című műsorának két műsorvezetője nemcsak a képernyőn alkotnak összeszokott párost, gyakran fellépni is együtt járnak. Közös bulijaikról persze sosem sietnek haza, mindig élvezik a helyiek határtalan vendégszeretetét. Bár mára mindketten visszavettek a tempóból és szolidabban mulatnak, a régi sztorikat mégis olyan átéléssel mesélik, mintha minden csak ma lett volna.

A jó LaciBetyár például szívesen mesél arról, milyen életet élt, mielőtt a szórakoztatóiparba került volna. Fiatalabb korában, hagyományőrzőként mindenhova lóháton járt, és a szabad ég alatt töltötte az éjszakákat – persze, nem mindig egyedül.

„Akkoriban gyakran a szabad ég alatt töltöttem az éjszakát, kint aludtam az erdőben, és még a diszkóba is lóháton jártam. A lovamat kikötöttem, buliztam, aztán ha úgy alakult egy-egy lányt bevittem az erdőbe. Reggel pedig tovább lovagoltam. Mielőtt bekerültem a médiába és elkezdtem a zenével is foglalkozni, én csak egyszerű vidéki gyerek voltam” – mesélte a mulatós sztár, akitől azt is megtudtuk, hogy a fellépésein a mai napig csakis autentikus ruhákban lép színpadra, méghozzá nem is akármilyenekben. Öltözetei nagy részét édesanyja varrja, a cifrább darabok kézművesek keze munkáit dicsérik. A sokat látott díszviseletét, az első szűrjét pedig az utolsó bakonyi szűrszabónak, Zalai Karcsi bácsinak köszönheti, aki még a pápának is készített ruhát.

„A szűr mindig egy drága dolog volt, nem mindenkinek adatott meg. Volt egy Torma nevű betyár, aki még embert is ölt azért, hogy ebben a kiváltságban része lehessen. Az ő szűrét azután csak „gyilkos szűrként” emlegették. Én igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen remek kézművesek készítettek már nekem csodás viseleteket, de a legszebb szűrömet akkor is Zalai Karcsi bácsinak köszönhetem, aki még II. János Pál pápának is varrt ruhát” – tette hozzá A jó LaciBetyár.