A képviselők 254 igen szavazattal, 100 nem ellenében és tartózkodás nélkül fogadták el Németh Lászlóné fejlesztési miniszter erről szóló előterjesztését.

Az új postai keretszabályozás 2020 végéig egyetemes postai szolgáltatóként határozza meg a Magyar Postát, amit a tárcavezető indoklásában azzal magyarázott, hogy a piaci nyitás mellett továbbra is szükség van egy olyan szolgáltatóra, amely biztosítja a mindenkinek elérhető és megfizethető hagyományos postai szolgáltatásokat. A törvény állami kompenzációt tesz lehetővé a Magyar Postának, hogy a szükséges, de piaci alapon meg nem térülő szolgáltatások miatt kieső bevételeit pótolja.

Az új jogszabály engedély megszerzéséhez köti a postai piacra történő belépést, a Magyar Postának pedig előírja, hogy a leghatékonyabban, ugyanakkor a lehető legkisebb nettó költség mellett biztosítsa szolgáltatását azért, hogy valamennyi felhasználó gyors, magas színvonalú és megfizethető postai szolgáltatást vehessen igénybe. A gyakorlatban ez például azt jelenti, hogy az egyetemes postai szolgáltatónak belföldön az elsőbbségi levélküldemények legalább 85 százalékát a feladást követő munkanap, legalább 97 százalékát pedig a feladást követő harmadik munkanap végéig kell kézbesítenie. Németh Lászlóné javaslatához fűzött indoklásában felidézte, hogy az európai postai piacok teljes liberalizációját alapvetően legkésőbb 2011-ig kellett elvégeznie az unió tagállamainak, de néhány újonnan csatlakozó ország, köztük Magyarország is 2012 végéig kapott haladékot.

A törvény a kormány szándéka szerint a piacra lépést ösztönző, de a piaci szereplők és szolgáltatásaik nyomon követését, hatékony ellenőrzését lehetővé tevő bejelentési és engedélyezési rendszert állít fel. Az uniós szabályozás lehetőséget ad arra, hogy az állam saját forrásból és a többi piaci szolgáltató hozzájárulásából pénzügyi kompenzációt biztosítson az egyetemes szolgáltatás fenntartására. A jogszabály értelmében ilyen szolgáltatásnak számít a társadalmi közszükségletet kielégítő, általános gazdasági érdekű szolgáltatások köre, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Konkrétan ilyen szolgáltatásnak minősül a 2 kilogrammot meg nem haladó postai küldemények, a húsz kilogrammot meg nem haladó postacsomagok, a vakok írását tartalmazó küldemények és a hivatalos iratok.

A postai szolgáltatások felügyeletét a liberalizáció befejezte után is a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) végzi. Az új törvény értelmében a hatóság a minősített adatok kivételével az üzleti titkokra kiterjedő adatszolgáltatásra is felhívhatja a postai tevékenységet végzőket.

A kormány engedett az EU-nak: talán bejön

Európai uniós regulák miatt megszűnik a Magyar Posta Zrt. utolsó monopóliuma is: 2013-tól már nem csak az állami cég kézbesítheti a hagyományos leveleket. Azt, hogy az ötéves felkészülési idő mire volt elég, ugyanúgy homály fedi, mint azt, hogy lesz-e egyáltalán komoly vetélytársnak jelentkező.

Képzelje el, hogy nem kell sorban állnia egyetlen levél feladásával sem, mert a „bélyeget” sms-ben veheti meg, és még így is nyomon követhető a küldeménye. Vagy azt, hogy ha akar, továbbra is ragaszkodhat a sárga csekkéhez, ám a postahivatalban a felszerelt önkiszolgáló automatánál készpénzzel vagy bankkártyával is kifizetheti. Vagy ha nem egy nagyvárosi plázába tér be, hanem egy kisvárosi postát keres fel, akkor a sóhivatal helyett nyüzsgő szolgáltatási komplexumot talál, ahol minden szükséges hivatali ügyét egyszerűen elvégezheti - legyen szó vállalkozói vagy szimpla lakossági ügyintézésről. És persze dönthet majd úgy is, hogy papíralapú számlák helyett hiteles e-számlákon rendezi az átutalásait.Ahhoz, hogy mindez valóra válhasson, az út az új postatörvényen keresztül vezet. Ami lehet siker, de konzerválhatja a jelenlegi helyzetet is.

Ismert dallam - uniós kottából

Az új postatörvény legfontosabb pontja, hogy a hagyományos (50 gramm alatti) levelek piacát is meg kell nyitni más szolgáltatók előtt. Lehetőséget kell arra teremteni, hogy a „fogyasztó” a postai szolgáltatás árában és a szolgáltatás minőségében több lehetőség közül válasszon.

A váltás nem váratlan, hiszen a 2013-as dátum majdnem öt éve ismert, amikor Magyarország ötéves haladékot kapott a teljes piacnyitásra. Ez lesz a postaliberalizációs folyamat utolsó lépcsőfoka. A magyar postaliberalizáció 2004-ben, az uniós csatlakozáskor azzal vette kezdetét, hogy a 350 grammnál nehezebb postai küldemények kézbesítésének piacát meg kellett nyitni. A szegmens pezsgésnek is indult, de ehhez a Magyar Posta (MP) nem igazán tudott alkalmazkodni - mára alig több mint egytizedes részesedése van a sokszereplős piacból. Lépésenként más postai küldemények értékesítése előtt is leomlott a monopolpiac. Lényegében már csak a hagyományos levelek maradtak - kérdés, ez elég ínycsiklandó falat lesz-e az MP-vel szemben a piacra lépésre.

Bár az EU eredetileg azt várta a levélpiaci szolgáltatások többszereplőssé tételétől, hogy a kis- és középvállalkozások számára lesz majd igazán előnyös, de azokban az országokban, ahol a liberalizáció zömében 2007 és 2011 között már lezajlott, ez a várakozás nem igazán jött be. Az általános tapasztalat szerint a verseny megindult ugyan a fogyasztókért, de árcsökkenés inkább csak ott jelentkezett, ahol a cégek jelentős mennyiséget postáznak.

Öt év elszaladt

A Magyar Posta szóvivője legutóbb egy rádióműsorban azt bizonygatta, hogy felkészültek a változásokra. Szerdahelyi Kinga szerint a Posta állami vállalatként is rendszeresen profitot termel az államnak, ebből adódóan a cég továbbra is képes lesz a piaci pozíciója megőrzésére. Ennek elérésében szerinte az MP leginkább az országos hálózatára illetve az embereknek a szolgáltatóhoz fűződő tradicionális viszonyára támaszkodhat.

Abban a szóvivőnek minden bizonnyal igaza van, hogy a Postáéhoz hasonló értékesítési és szolgáltatási rendszert csak óriási beruházással lehetne kialakítani. Az is igaz, hogy ennek megléte jelentős helyzeti előnyt biztosíthat a társaságnak bármilyen országos méretben álmodozó konkurens céggel szemben. Ám azt feltételezni naivitás, hogy a piacot csak egészben, országos méretben érdemes betámadni. Felsmann Balázs egykori minisztériumi témagazda úgy látja, hogy amikor az újabb ötéves derogációról döntés született, úgy tűnt, hogy a Magyar Postának elég felkészülési ideje lesz a teljes piacnyitásra.

De a Gyurcsány-kormány exállamtitkára szerint annyiszor változott az utóbbi években a cégvezetés, és annyi egyéb feladattal és néhány botránnyal (biciklitender, székházeladás ügye) kellett megküzdenie, hogy még az is kiderülhet, hogy nincs kellően felkészülve. A nagy kérdés Felsmann szerint mégiscsak az, hogy a törvényalkotók az új postatörvénnyel bebetonozzák-e inkább a Posta pozícióit vagy valóban hajlandóak bizonyos területeket megversenyeztetni. A kötelező piacnyitás a finomhangolásokkal ugyanis mindkét végeredményt képes megteremteni.

Az osztrákok biztos jönnek

A levélkézbesítési üzletág helyzete az utóbbi 10 évben, főként a digitalizációnak köszönhetően, alaposan megváltozott. A nagy és zsíros falatokhoz az állami/önkormányzati, illetve céges levelezés megszerezésével lehetne hozzájutni. Ha földrajzilag nézzük, a nagyvárosok „elfoglalásával” lehetne pozíciókat fogni. Ha küldeménytípusokat nézünk, akkor a számlalevelek készítésével és kézbesítésével. De vannak regionális érdekeltségek is: az is egyértelmű, hogy az osztrák határ menti területeken Ausztria felől volna érdeklődő.

Az osztrák posta régóta hangoztatja: a közép-kelet-európai régiós főpostája szeretne lenni, Ausztriában pedig már vélhetően keresik a kapcsolódási pontokat - nem csak Magyarország, de például Szlovákia esetében is. A hvg.hu információi szerint az osztrák posta logisztikailag jelenleg is elbírná a határ menti régió ellátását. Annak esélye egyébként, hogy a hagyományos postai levelek piacára zöldmezős beruházók tömött sorokban bejelentkeznének, meglehetősen kicsi. Az osztrák posta leányvállalata, a Feibra az fn24 információja szerint versenybe szállna: a cég már dolgozik Magyarországon, tavaly összesen több mint 4 és félmillió 50 grammnál súlyosabb küldeményt szállított. Azzal együtt is olcsóbban vállalta ezeknek a küldeményeknek a célba juttatását, hogy - a Magyar Postával ellentétben - minden küldeményük vonalkódos megjelölést is kap, így nyomon követhető.

Szakértők szerint a megnyíló piacon akár már 10-15 százalékkal alacsonyabb árral is földcsuszamlásszerű változást lehetne elérni. Ez még akkor is igaz, ha a törvénytervezet alapján nyilvánvaló, hogy az állami és önkormányzati falatokat a kormány továbbra is a Magyar Postának tartogatja. A Feibra azonban még a céges és a közszolgáltatói piacot célozva is kaszálhat azzal, ha némiképp alacsonyabb díjakkal jelenik majd meg a piacon. Intő jel lehet, hogy 2006-ban Nagy-Britanniában az ottani állami posta a húsz legnagyobb megrendelőjét rövid idő alatt elvesztette pusztán azért, mert a piacnyitással megjelenő holland TNT 10 százalékkal olcsóbb szolgáltatást kínált.

Nincsenek csodák

A lakossági levelezés drasztikus zsugorodása megállíthatatlannak tűnik, a levelezési piac mintegy 90 százalékát ma már a számlalevelek, hivatalos-, és céglevelek teszik ki, de a mennyiség inkább lassú csökkenő pályán áll, és már a stagnálás is komoly eredmény. A klasszikus postai tevékenység folyamatos térvesztésének megállítására világszerte tettek különféle kísérleteket, ezek alapvetően két irányt mutatnak. Az egyik a gyorsposta felé vezet, a másik a pénzügyi szolgáltatóvá válás felé. Előbbire leginkább a német, utóbbira az olasz posta átszabása lehet a leginkább irányadó példa.

Van ugyan köztes út is, amikor a céget méretgazdaságosan kezdik működtetni. De ennek feltétele, hogy az adott szolgáltató elég nagy legyen a piacon - és ez szinte csak a skandináv országokra jellemző. Ezen kívül csak az „amerikai út” marad. A United States Postal Service ma lényegében csődgondnokság alatt áll, mert még az sem segített, hogy az utóbbi években a hálózatot radikálisan lecsökkentették és mintegy 4000 postahivatalt bezártak. De ebben a cipőben jár a brit Royal Mail is - csak azért, mert a klasszikus postai szolgáltatások piaca egyre szűkösebb.

Posta + bank?

A Magyar Postánál januártól egyetlen monopolpiaci tortaszelet lesz, de a bélyegkibocsátás a bevételi lehetőségeket tekintve inkább csak aprópénznek tekinthető. A Posta számára az „olasz út” túlságosan kockázatos pálya. Amikor 2010-ben Kalmár István vezetése alatt a Posta lépéseket tett volna abba az irányba, hogy minőségi pénzügyi szolgáltatásokat nyújtson, hamar kiderült, hogy piaci érdeket sért. Hiába, hogy minden postafiók lényegében bankfiók is egyben.

A kérdés azonban talán mégsem dőlt el teljesen, hiszen egyre nyilvánvalóbb, hogy a Posta kis informatikai fejlesztéssel önmagának is megtermelhetné azt a hasznot, amit jelenleg a saját alkalmazottaival az OTP-nek vagy az Erste Banknak termel meg. Csak az a kérdés, hogy a kormány mennyire akarja helyzetbe hozni a Postát.

A postahivatalok jelenleg is nagy átalakuláson mennek át: a nagyvárosi plázákban megjelent postahivatalok sikerét a kisebb városokra is transzformálni próbálják a Vidékfejlesztési Minisztériumra támaszkodó program segítségével, melynek köszönhetően rövidesen 142 településen (zömében ötezresnél nagyobb városokban) a posták átköltözhetnek egy nagyobb, más vállalkozások vagy az önkormányzati ügyfélforgalom számára is hasznosítható épületbe.

A Magyar Posta is próbálkozik: elkezdődött a pénzforgalmi és lakossági megtakarítási szolgáltatások megújítása, beszálltak a díjbeszedésbe, a mérőóra-leolvasásba és a biztosítási piacon is több termékkel elindultak. Az étkezési utalványok kibocsátásával azonban jégre futott: nagyjából két hónapig az üzlet leendő gazdájának érezhette magát a Posta, de a Paletta helyett egyik napról a másikra az Erzsébet-utalvány került nyerő pozícióba. És azóta a Posta helyett a Nemzeti Üdülési Alapítvány tesz szert jelentős jutalékra ezen az üzleten.