Az első sorokba az ünnepeltek, hátrébb a családtagok és barátok foglaltak helyet. A magyar állampolgárságukat kérvényezők között gyerekek és felnőttek egyaránt voltak, sőt, a legidősebbek a visszahonosításuk miatt érkeztek Győrbe.

A többek között Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Délvidékről érkező magyarok együtt mondták az eskü szövegét, majd Borkai Zsolt gratulált magyar állampolgárságukhoz.

A polgármester úgy fogalmazott, számára nagy megtiszteltetés az, hogy most már hónapról-hónapra vezetheti ezeket a szép ünnepségeket. Hozzátette, az anyaország hatalmas tartozását törlesztette a kettős állampolgárság lehetőségével. „Büszke vagyok arra, hogy részese lehettem az országgyűlésnek, amely ezt a jogot megadta.” – tette hozzá.

A honosítási okiratokat átvevők közül a brassói Mátyás Béla külön is köszönetet mondott a polgármesternek, és egy saját maga által készített faragást ajándékozott e jeles esemény emlékére.

- A mai nap a második születésnapom! – fogalmazott az ünnepség után. – Édesanyám budapesti születésű tanítónő, édesapám Brassó megyei evangélikus lelkész. Amikor anyám Brassóba költözött, magával hozott néhány alsó tagozatos tankönyvet is. Akkoriban csak román iskolát lehetett végezni, de amikor olvasni kezdtem, megtaláltam a magyarországi tankönyveket, és azokat bújtam. Máig emlékszem, az egyik könyv első oldalára ez a négy sor volt írva: „A templomban édes fiam / borulj szépen térdre, / sír egy ország, Magyarország / imádkozzál érte!” Az elmúlt időkben sokszor maradtam fenn éjfélig, hogy a rádióval együtt énekelhessem a Magyar Himnuszt. – emlékezett vissza a nap egyik ünnepeltje.

Mátyás Béla elmondta, hogy mit érez, azt nem tudja szavakba önteni. Nem szeretné a mellét verni, hogy most már magyar állampolgár, hiszen nem a hangerő számít, hanem az, hogy belül mi lakozik, hogy miként érzünk hazánk, nemzetünk iránt.