Amikor 2003-ban útjára indítottuk a fesztivált, az volt a célunk, ami eredetileg is összecseng a Harmónia Művészeti Központ törekvéseivel: felszínre hozzuk a magyar kultúra valódi értékeit, amelyek bemutatják összetartozásunkat a Kárpát-medencében - mondta Takács Zsolt, a főszervező Harmónia Művészeti Központ főigazgatója. - Az esemény alkalmat adott arra is, hogy az elszakított nemzetrészek alkotói kapcsolatot teremthessenek az itt élő művészekkel, hiszen Erdélyből vagy mondjuk Délvidékről nemcsak a kiállításokat hoztuk el Győrbe, de a készítőket is. Komolyan gondoltuk, hogy egyetemes magyar művészetről beszéljünk, ezért a szomszédunkban élő alkotókon túl megszólítottuk az úgynevezett nyugatra szakadt magyarokat is, hogy ők is csatlakozzanak a rendezvényekhez.

- Érdekes lehetett a 2004-es, kettős állampolgárságra vonatkozó sikertelen népszavazás után a kapcsolattartás a határon túli magyarokkal. Erősödött, vagy gyengült a viszony?

- Úgy hiszem, akkor derült ki igazán, hogy mekkora szükség van erre a fesztiválra. Még nagyobb erőfeszítéseket tettünk a közeledés érdekében, s fontos célnak tekintettük, hogy a népszavazás által kiváltott negatív üzenetet próbáljuk enyhíteni. A kultúra, a művészet olyan hidat képez, amelyet a politika nem tud lerombolni, ha egy nemzetnek erős a hite. Azok az emberek, akik idehaza és a határon túl is fontosnak tartották, hogy az elmúlt nyolc évben is vállalják az identitásukat, a 2004-es trauma után is szükségét érezték, hogy a nyitás megmaradjon egymás irányában.

- A határon túli magyar fesztivállal a Harmónia, és általa Győr mindenképpen első volt az anyaországi városok sorában. Nyolc év után mit tart a rendezvénysorozat legnagyobb eredményének?

- A Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely idei, Eltűnő kultúrák nyomában című fotókiállításán már 30 határon túli és anyaországi alkotó tárlatát láthatták az érdeklődők. Egyszóval egy közös munka gyümölcséről beszélhetünk, amely túlnyúlik a fesztivál keretein. Bemutathatóvá válik bármikor és bárhol, a művészek között kialakult kapcsolatok pedig az év 365 napján közös megnyilvánulási, együttműködési lehetőséget teremtenek, nem csupán a fesztivál időpontja alatt.

- Az idei fesztivál rámutatott arra is, hogy egyre nagyobb közönség, és minden korosztály érdeklődik a programok iránt.

- Minden rendezvényünk teltházas volt, sőt elővételben elfogytak a jegyek, és pótszékes előadásokat kellett tartanunk. Ez azt jelenti, hogy a győriek egyre inkább érdeklődnek a határon túli magyarok iránt, és felismerték, milyen izgalmas is lehet, hogy valaki tőlünk 900 kilométerről eljön közénk, és éppúgy magyarul beszél, magyarul álmodik, és magyarul gondolkodik. Számomra a legemlékezetesebb az volt, amikor közel ezer kisgyerek a rendhagyó népzenei órák keretében ismerkedett a régi magyar hangszerekkel. És nemcsak győri diákokról beszélek. Érkeztek Mosonmagyaróvárról, Kapuvárról, Sopronból, de Tatáról is.

- Hogyan tovább? Lassan kinövi a mostani korlátait a fesztivál...

- Ezt az eseménysorozatot mi külső támogatás nélkül, a saját költségvetésünkből finanszírozzuk, nagyobb támogatóink nincsenek. Sok lelkes segítőnk van, akik közreműködnek szállással, ellátással, de a továbblépés egyik komoly feltétele, hogy egy nagyobb szponzor a fesztivál mellé álljon. Úgy vélem, mi ezzel a rendezvénnyel benyitottunk egy olyan ajtón, amelyen sokáig nem volt átjárás. Most, hogy a kettős állampolgárság megadásával magyarok és magyarok között eltűnnek a határok, új fejezetet nyit az ország. Ennek a közeledésnek voltunk mi az előhírnökei, és akarunk maradni a népszerűsítői a jövőben is.