Ha az Európa-bajnokságon résztvevő csapatok keretét nézzük, megkockáztatom, hogy a norvég után a román válogatott rendelkezik a legképzettebb játékosokkal. A hozzánk hasonlóan a világ élvonalába visszakapaszkodni szándékozó csapat kapuját Paula Ungureanu és Talida Tolnai őrzi felváltva, mindketten jó kapusnak számítanak. Keleti szomszédunk emellett bivalyerős átlövőket tud felvonultatni, Cristina Neagu és Adina Meirosu a világ bármely csapatában megállná helyét. A pár évvel ezelőtt még az AUDI ETO-t erősítő Aurelia Bradeanu kitűnő irányító, aki szenzációs labdákkal tömi csapattársait, emellett fontos gólokat szokott lőni. A román csapatnak van két világklasszis beállósa is: ha Ionela Stanca vagy Oana Andrea Manea kezébe jut a játékszer, az ellenfél már készülődhet a középkezdéshez.

Egy ilyen válogatott ellen nagyon nehéz játszani. Ha a vetélytárs az átlövőket próbálja kivenni a játékból, a beállósok könnyen labdához jutnak, ellenkező esetben viszont a külső emberek zilálják szét a védőfalat. Ugyanakkor a román válogatott a kézilabdát szeretők számára nagy talány. A világversenyek előtt mindig az esélyesek között emlegetik őket, ám a legfontosabb meccseken betliznek. A világbajnokságok és a kontinentális seregszemlék kezdetén mindig az éremszerzést tűzik ki célul, igazán kiugró eredményt azonban évtizedek óta nem képesek elérni. Ha jó napot fognak ki, bárkit legyőzhetnek, ám sokszor látjuk őket megmagyarázhatatlanul rosszul játszani. Szerintem ennek leginkább pszichés okai vannak (pl. nem tudják megfelelően kezelni az esélyesség terhét), de a probléma megoldása legyen az ő gondjuk. Mi koncentráljunk saját csapatunkra.

Nézzük, hogy alakult a magyar-román rangadó.

A mérkőzés rosszul kezdődött számunkra. Bár 1-0-ra és 2-1-re még mi vezettünk, a román csapat pillanatok alatt háromgólos előnyre tett szert. Karl Erik Böhn a németek elleni összecsapáshoz hasonlóan most is hamar kikérte idejét, hogy rendet rakjon a fejekben. Védekezésünk egy csapásra feljavult, majd az első félidő végére a támadójátékban is elkaptuk a fonalat, így 14-12-es előnnyel vonultunk pihenni. A második játékrész elején általában három-négy góllal vezettünk, ám néhány pontatlanság miatt keleti szomszédaink felzárkóztak 18-17-re. Innentől kezdve azonban a magyar csapat szuperszonikus sebességre kapcsolt, így az 54. perben már 23-17 állt az eredményjelzőn. Az utolsó öt perc már kicsit a gálázás jegyében tellett, még kínai figurával is kísérletezett csapatunk. Végül a vártnál könnyebb mérkőzésen 25-19 arányú győzelmet aratott Magyarország, s ezzel bejutott a legjobb négy közé. A mieink ezzel az eredménnyel ismét életjelet adtak magukról, innentől kezdve már újfent figyelniük kell ránk a vetélytársaknak.

Mi volt a győzedelmes taktika, ami diadalra vezette a magyar válogatottat?
Az első titok a jó kapusteljesítmény volt. Kiss Éva szenzációsan állta a sarat, 56%-os védési statisztikát csak kimagasló képességű hálóőrök produkálnak. Védekezésünkről sokat elmond, hogy a klasszis átlövőket felvonultató ellenfél csak 19 gólt tudott lőni, a második játékrészben például csak hét alkalommal jutott a labda a magyar gólvonal mögé. Válogatottunkban tétmeccsen most debütált Triscsuk Krisztina, akinek az egy meccsre eltiltott Tomori Zsuzsanna helyettesítése volt a feladata. Kriszta egyből letette névjegyét: nagyszerű új hármas védőnk mellett a két román beállós jószerivel levegőhöz sem jutott. Triscsuk mellett középen Szekeres Klára blokkolta a román nehéztüzéreket. Bár az első félidőben Cristina Neagu még többször átlőtte védőfalunkat, a második játékrészben már őt is sikerült kivennünk a játékból. A román játékosok tanácstalanul passzolgattak falunk előtt, s inkább széleken akarták befejezni az akciókat. A jobb- és balszélről kapunk felé ejtett és lőtt labdákat azonban nyurga kapusunk magabiztosan halászta le. Támadásaink az időkérésig akadoztak, utána azonban nagyon taktikus, okos játékot mutatott be a magyar csapat. A románok magas belső embereit kézilabdázóink nem próbálták átlőni, helyette inkább sok keresztmozgással és váratlan ritmusváltásokkal alakítottak ki helyzeteket.

A betegségből éppen csak felépült Görbicz Anita rengeteg gólpasszt adott, a mérkőzés vége felé pedig lövő repertoárjából is bemutatót tartott. A szerbiai Európa-bajnokságon most első alkalommal szélsőjátékunk is kiválóan működött, Vérten Orsolya hét, míg Kovacsicz Mónika négy gólt szerzett. Végre ismét a régi Orsit láttuk, aki bátran egy-egyezett a vele szemben álló védővel, s szélsőbefutásokat is kitűnően alkalmazta. Véleményem szerint a románok a korábbi meccseinket látva nem szenteltek akkora figyelmet a szárnyak semlegesítésére, így leginkább a kiváló szélsőjátékkal leptük meg őket. Öröm volt azt is nézni, hogy csapatunk milyen jó erőben van, a fárasztó, sokmozgásos támadójátékot például 50 percen keresztül bírta. Az elejét leszámítva a védekezésünk is hatékony volt, bátran ütköztünk a román lövőkkel és lábbal is folyamatosan követtük őket. Ha válogatottunk fegyelmezetten játszik, s képes kihasználni jobb fizikai adottságait, emellett egy-két játékos még klasszis teljesítményt is nyújt, akkor nagy baj nem érheti. Hát minket nem is ért baj, sőt diadalmasan bevonultunk Európa legjobb négy csapata közé.

Végül, de nem utolsó sorban azt is meg kell említenem, hogy a két szövetségi kapitány mentalitásbéli különbsége is tükröződik a végeredményen. Karl Erik Böhn pozitivista szemlélete és demokratikus felfogása következtében a magyar válogatott hatalmas elánnal küzd, s a játékosokon érezhető a felszabadultság. A vaskézzel irányító Gheorghe Tadicitől ugyanakkor láthatóan tartanak övéi, kétes szituációkban például Neagu kivételével senki sem mer vállalkozni. A győzelemhez pedig legtöbb esetben a váratlan húzások vezetnek el.

A középdöntő utolsó meccsén Oroszország ellen lépünk pályára, valószínűleg már tét nélküli összecsapáson. Az orosz válogatott 2000-2009 között szinte minden világversenyen az élmezőnyben végzett, azóta azonban a szbornajának nem jönnek igazán az eredmények. A relatíve gyengébb olimpiai szereplés miatt a szigoráról és dühkitöréseiről híres Jevgenyij Trefilovot is leváltották szövetségi kapitányi tisztségéről, ám a valaha szebb napokat látott gárda így sem találja igazán a ritmust. A keletiek masszív csapat benyomását keltik, senkinek sem könnyű diadalmaskodni felettük, ám a fontos rangadókat nem mindig tudják megnyerni. Ha a győzelem szükségszerű lenne, a magyar válogatott diadalmaskodna felettük. Ám nem tartom kizártnak, hogy a csütörtöki összecsapáson Karl Erik Böhn kulcsjátékosainkat pihentetni fogja.

Áldozó István