A meccs előtt is tudni lehetett, hogy nem mi vagyunk az esélyesek. A fiatal balkáni állam válogatottja nagyon erős, nem hiába szereztek ezüstérmet a londoni nyári olimpián. Ráadásul a csapat az idei évben az AUDI ETO előtt Bajnokok Ligája győzelmet szerzett Buducnost Podgoricára épül. Bár Montenegró ikonja, vagyis Bojana Popovic és a szintén legendás Maja Szavic befejezte pályafutását, így is maradtak híres játékosok az ellenfélnél. Elég csak a drága pénzért Valceaba szerződtetett Katarina Bulatovicra gondolni, akinek bal kézzel eleresztett lövéseitől a világ minden kapusa retteg. A tavalyi évben Győrbe igazolt Jovanka Radicevicet sem kell bemutatni. A Jokának becézett villámgyors jobbszélső olyan induló sebességgel bír, hogy mire feleszmélünk, már az aktuális ellenfél hatosának környékén robog. Az AUDI ETO meccsein ezt nagy örömmel látjuk, a magyar-montenegrói összecsapáson azonban szívesen eltekintettünk volna a kis zseni játékának élvezetétől. Ana Dokic (Siki a beceneve) véleményem szerint még mindig a világ legjobb öt beállósa között van, aki mozgékonyságával és kitűnő helyezkedéseivel őrületbe kergeti az ellenfeleket. A kistermetű, ám annál harciasabb játékos védőként sem utolsó. Amikor a vetélytársak a crnagorácok kapuját ostromolják, Siki kiugrik a falból és labdát csen. A balszélen bevethető Majda Mehmedovic szintén nagy névnek számít kézilabdás berkekben. Szóval fel volt adva a lecke Karl Erik Böhnnek, hogy csapatunk védői kire figyeljenek. A logikus választás természetesen az volt, hogy Bulatovicot kivegyük a játékból. Ennyi klasszisra azonban képtelenség figyelni, a meccs nagy részében „ártalmatlanított” átlövő helyett mások vitték a vezérszerepet a montenegrói csapatnál.
Végül, de nem utolsó sorban említsük meg, hogy a kis lélekszámú ország kézilabda sportjának sikereit egy szerény, ám végtelenül nagy szakmai tudással bíró magyar edző, méghozzá Zsiga Gyula alapozta meg.

A mérkőzés elején a „Fekete Hegyek lakóinak” góljaira még tudtunk válaszolni, 2-2 után azonban állva hagyott minket az ellenfél. A 13. percben 9-3-as montenegrói vezetésénél szövetségi kapitányunk időt kért, hogy összeszedje védekezésünket. A Herr Orsolya helyére kapuba álló Kiss Éva többször találkozott a labdával, felzárkózni azonban így sem sikerült: a 18. perben például 5-11-et mutatott az eredményjelző. A következő percben Knezevic olyan durva szabálytalanságot követett el Tomori Zsuzsannával szemben, hogy a játékvezetők egyből piros lapot adtak neki. Sajnos azonban az első félidőre mi is elveszítettük nagyszerű átlövőnket. Csapatunk a Fradi irányítójának, méghozzá Szucsánszki Zita játékának köszönhetően maradt meccsben az első játékrészben, ám így is 15-9-es hátránnyal vonultunk pihenőre.
A második félidő első felében tovább sokasodtak gondjaink: Tomori Zsuzsa ugyan újra pályára léphetett, ám a mérkőzés 40. percében reklamálásért (egyébként igaza volt) végleg kiállították. A délszláv alakulat előnye pedig nem akart csökkenni, 15-22-es állásnál már minden veszni látszott. A mieink azonban nem adták fel, s 7-0-s remek sorozatot produkálva kiegyenlítettek. A montenegróiak sajnos újra vezetést szereztek, három perccel a vége előtt azonban ismét egyenlítettünk. A pályán és a csarnokban is hihetetlen feszültség uralkodott, a végjátékból azonban a déliek jöttek ki jobban, így kétgólos győzelmet arattak a mieink felett.
Mi volt a vereség oka?
A mérkőzés elején –egyébként helyesen- kiemelt figyelmet szenteltünk Katarina Bulatovic semlegesítésére, így viszont Jovanka Radicevicnek nagy helyet engedtünk védelmünk bal oldalán. A másik szélen Kovacsicz Mónika többször is rosszul helyezkedett, ezért Majda Mehmedovic is könnyű gólokat lőhetett. Az ellenfél átlövőinek játékból való kikapcsolását viszont jól oldottuk meg. Sajnos támadójátékunk is akadozott: az első játékrészben elől egyedül Szucsánszki Zitának mentek a lövések, a többiek tanácstalanul toporogtak a crnagorác fal előtt. A montenegrói csapat leleményes labdaszerzések révén gyors kontrákat indíthatott, így a délszlávok egyik nagy fegyverükkel élhettek. A kitűnően cselező, betörésekkel jól operáló Rédei-Soós Viktóriát például Ana Dokic hatékonyan őrizte. Klivinyi Kinga második félidő közepén történt becserélése támadásban minőségi javulást hozott. A Vác mindössze 20 esztendős átlövője olyan gólokat ragasztott Sonja Barjaktarovic kapujába, hogy még a semleges nézők is csettintettek. Örömmel látom, hogy a magyar mezőnyben van egy rendkívül tehetséges fiatal átlövő, akire a szakvezetés kiélezett szituációban is bátran támaszkodhat. Kinga nagy lendülettel vezette a labdát az ellenfél kapuja felé, de a többi fiataltól eltérően nem egyenesen lőtt, hanem visszahúzta a labdát a rövid sarokba. Erre a kapusok nem tudnak reagálni. A crnagorácok is látták, hogy ennek fele sem tréfa, így balátlövőnk semlegesítése céljából kilépegettek a falból. Klivinyi Kinga azonban nemcsak a támadások befejezésében jeleskedett, hanem csapattársait is kitűnő labdákkal játszotta meg: Szamoránsky Piroska például több alkalommal kapott „forintos” passzt a Vác tehetséges játékosától. A 40. perctől kezdve védekezésünk is elérte a megfelelő keménységi fokozatot, így ellenfelünk már elől sem villoghatott. A jobbszélre beálló Bódi Bernadett és a bal oldalon bevetett Vincze Melinda támadásban és védekezésben is jó teljesítményt nyújtottak. A végjátékba –nagy hátrányból felzárkózva- döntetlennel fordultunk, ám a játékvezetők téves ítéletei miatt magyar vereséggel ért véget az összecsapás. A két cseh sípmester szerintem alkalmatlan egy ilyen komoly összecsapás dirigálására, s akkor még visszafogottan fogalmaztam. Nem egy alkalommal elnézték az ellenfél hatoson belüli védekezését, amit az utolsó montenegrói támadásnál műveltek, az meg felháborító. A délszláv csapat támadása során kezüket felemelve passzív játékot jeleztek, vagyis ellenfelünknek el kellett volna lőnie a labdát. Ők azonban még hármat passzolhattak, addig, míg a játékszer Bulatovic kezében kötött ki. Ő köszönte szépen, s nagy gólt ragasztott kapunkba. Ezzel minden eldőlt. A mérkőzésben benne volt a vereség, de rossz érzés ilyen körülmények között alulmaradni. A lányok a második félidőben apait-anyait beleadtak, nagyot küzdöttek, s klasszis ellenféllel szemben is fel tudtak állni a padlóról. Számomra a vasárnapi összecsapásnak ők az erkölcsi győztesei.
A középdöntőben a keddi meccsen Románai ellen lépünk pályára. A román válogatott komoly játékerőt képvisel, átlövői például a világ legjobbjai közé tartoznak. Cristina Neagu semlegesítése az esetek többségében két embert is leköt. Keleti szomszédunknak emellett jók a beállósai is, szóval több emberre is koncentrálnunk kell majd a bekkelés során. A román csapat játéka azonban a világversenyeken erősen hullámzó, így abban talán bízhatunk, hogy még egyszer nem fognak olyan jól szerepelni, mint a spanyolok ellen.

A fényképen Jovanka Radicevic látható

Áldozó István