A Zürichi Egyetem szakemberei arra a kérdésre keresték a választ, hogy az ősemberek hogyan használták fel a meglévő információkat. A kutatók azt akarták meghatározni, hogy a különböző vadászó-gyűjtögető csoportok között zajló társadalmi interakció hogyan segítette a fejlett kommunikáció kialakulását. Ennek érdekében a még fennmaradt néhány vadászó-gyűjtögető közösség egyikét, a fülöp-szigeteki agta népet figyelték meg.

Az agták (vagy más néven aeták) erős társadalmi szerkezetet építettek fel kis családi közösségeik köré, amelyeket barátság köt össze. A családok tagjai gyakran látogatnak a szomszédos táborhelyekre, hogy kicseréljék az információkat és közösségi életet éljnek. Ennek a folyamatnak a követésére a kutatók az őslakosok közül egy hónapra 53 embert olyan eszközökkel láttak el, amelyek követték a mozgásukat, és óránként rögzítették társadalmi interakciókat. Ezt követően a kutatásban részt vevőket párokba rendezték, és hat gyógynövényt adtak nekik, amellyel különböző betegségeket lehetett kezelni. Megkérték őket, hogy találják ki, hogyan osztanák meg az ismereteiket a velük kapcsolatban állókkal.

A követőeszközök sok ezernyi interakciót rögzítettek az emberek között a saját táborhelyükön és más táborokban élőkkel is, ahová naponta ellátogattak. A rögzített találkozások alapján számítógépes modellt is felállítottak a kutatók, amelyben egy képzeletbeli növényi alapú orvosság létrehozását szimulálták. Mivel az emberek kicserélik egymással a különböző nézőpontjaikat, megosztják egymással a tudásukat, ez végül a gyógymódok javításához vezet - számolt be a kutatás eredményéről a iflscience.com ismeretterjesztő portál.

Andrea Migliano, a Zürichi Egyetem antropológia professzora szerint nem túlzás azt állítani, hogy a táborok közötti látogatások a ma élő vadászó-gyűjtögetők számára a közösségi médiát jelentik. "Amikor egy problémára új megoldást keresünk, felmegyünk a netre és sok forrást megnézünk, hogy számos embertől információt szerezzünk. A vadászó-gyűjtögetők pontosan így használják a saját társadalmi hálójukat" - fogalmazott.

A kutatók egy másodlagos mesterséges hálót is készítettek, amely olyan feltételeket szimulált, amelyben mindenki kapcsolatban áll egymással és az információ azonnal továbbítódik, akárcsak az interneten. Arra az eredményre jutottak, hogy ez a módszer hosszabb időt vett igénybe az alkalmazkodások bekövetkeztéig, mivel személyes együttműködés nem történik egyszerre a különböző csoportok között.

"Eredményeink arra mutatnak, hogy a kis és egymással kapcsolatban álló csoportok társadalmi struktúrája elősegíthette a kulturális és technológiai forradalmak sorát, amelyek az Afrikában elterjedt és onnan kivándorló emberre voltak jellemzőek" - magyarázta Lucio Vinicius, a Zürichi Egyetem antropológiai tanszékének tudósa, a tanulmány szerzője.

A társszerző Mark Dyble hozzáfűzte: az embereknek párataln képessége van a kultúra létrehozására és felhalmozására. "Egy egyszerű ceruzától a nemzetközi űrállomásig az emberi kultúra sok generáció gondolkodásának közös teremtménye, amit egyetlen személy nem tud létrehozni a semmiből" - hangsúlyozta.

Forrás: MTI; origo.hu

Kép: Kőkorszaki vadászat, a 19. században így képzelték el. - ©Lee/leemage