A krónikák szerint Szent Márton napja a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás leróvásának napja volt. Az erdélyi pásztorok e-napon kérték járandóságukat. Sorra járták a házakat, köszöntőt mondtak, nyírfavesszőt ajándékoztak a gazdának, aki megőrizte és tavasszal az állatok kihajtására használta. A régiek a Márton napi időjárásból következtettek a télre, mondván: Ha Márton fehér lovon jön enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható. Sokfelé azt tartják a Márton napi a márciusi időjárást mutatja. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta volna. Sok helyen rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat.

A Szombathelyen született tours-i püspök esete a ludakkal. A legenda szerint úgy, mikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, s miként egykor az éjnek idején a Rómára törő barbárokat-ezúttal Márton rejtekhelyét árulták el. De nem emiatt faljuk fel őket, hanem mert a tavaszi kisliba erre az időre érte el a vágósúlyt és lehetett tömni is. A néphit szerint a lúd mellecsontjából meglehet jósolni, a következő hónapok időjárását. Ha a liba csontja fehér, hosszú, havas, hideg telünk lesz, ha barna, csak amolyan fekete karácsonyos, locspocsos időre számíthatunk. Ami a máját illeti, az a legkényesebb ínyencek által is méltányoltatik.

Eleink úgy tartották, aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik.

Márton az újbor bírája, tartja a hiedelem, azaz ilyenkor már iható az újbor. A francia „beaujolois”mintájára nálunk is egyre több borász jelentkezik primőr borokkal, melyekből néhányat felvonultatunk kínálatunkban.