"A hetvenes évek közepén Düsseldorfban találkoztam Zsuzsával. Klapkával sűrűn látogattuk az éjszakai lokálokat, egy ilyen helyen pillantottam meg őt is - idézte fel a régi emlékeket Mary Zsuzsi. - Előadás után meghívtuk az asztalunkhoz Zsuzsát. Emlékszem, nagyon bájos, aranyos lány volt, hosszú, szőke hajjal, elöl divatos fufruval. Elpanaszolta, hogy egy ócska kollégium szobájába szállásolták el az egész zenekart, neki pedig együtt kell laknia a férfiakkal. Emeletes ágyakon aludtak. Még csak két napja volt ott, de azt mondta, bele fog halni ebbe a három hónapos turnéba. Felajánlottuk neki, hogy lakjon nálunk addig, amíg Düsseldorfba köti a szerződése. Boldogan jött hozzánk, a kétszintes házunk felső emeletén kapott szobát. Egyetlen fillért nem kértünk tőle az ott tartózkodása alatt, s úgy vettem észre, két-három nap után már a kezdeti gátlásai is feloldódtak. Sokat segített a házimunkában, három hónapon keresztül szinte minden nap együtt főztük az ebédet. Talán csak a mosásból és a vasalásból nem vette ki a részét, mert időnként takarított is. Este eljárt fellépni, majd egy szerencsétlen baleset következtében két hónapi leállásra kényszerült. Amikor lejárt a szerződése, hazautazott. Évtizedekkel később, a kilencvenes évek elején a férjem neki ajándékozott egy használt autót. Szerette volna, ha kicsit könnyíthet az életén. Amikor sok év után hazatelepültem, első dolgom volt, hogy felvegyem vele a kapcsolatot. Sajnos csalódnom kellett benne, mert akárhányszor hívtam, mindig talált valamilyen kifogást, hogy miért nem ér rá. Aztán véletlenül összefutottunk egy televíziós felvételen. Hűvös volt és kimért. Nagyon sajnáltam, hogy elhagyta magát, pedig úgy érzem, segíthettem volna neki. És meg is tettem volna önzetlenül, csak nem hagyta."