A szomszédok szerint a 44 éves, hosszú szakállú tudós teljesen elzárkózva él a külvilágtól a csótányoktól hemzsegő lakásában. Egyik szomszédja azt mesélte egy brit tévésnek, hogy egyszer volt a lakásában, amit a korábbi alkoholista lakótól vett meg Perelman, de mindent úgy hagyott, ahogy kapta: egy asztallal, egy székkel, egy zsámollyal és egy piszkos matracú ággyal, és a bogarakkal.

Perelman 2003-ban tette fel az internetre a Poincare-sejtés megoldását, és nem sokkal később átvehette volna ezért Madridban a 15 ezer kanadai dollárral járó Fields-érmet, egy másik jelentős matematikai kitüntetést, méghozzá személyesen a spanyol királytól, de nem ment el az ünnepségre. 1996-ban a Matematikusok Európai Kongresszusának pénzdíjára is nemet mondott. A Nemzetközi Matematikai Szövetség akkor leköszönő elnöke, John Ball személyesen utazott Szentpétervárra, hogy megtudakolja az orosz matematikus indokait. Perelman akkor azt állította, hogy nem érdekli a pénz és a hírnév.

Budapesten nyert először

Grigorij Perelman 1966-ban született az akkori Leningrádban. 16 éves korában nyerte első nagy megmérettetését, győztesként hagyhatta el a Budapesten megrendezett Nemzetközi Matematikai Olimpiát. Doktori címét a Szentpétervári Állami Egyetemen szerezte, majd több amerikai egyetemen is tanult a kilencvenes években, mielőtt visszatért volna hazájába. Ott a Szteklov Matematikai Intézet munkatársaként dolgozott, majd idén január 1-jén váratlanul lemondott posztjáról, ismerősei szerint azért, hogy szabadon folytathassa munkáit.

A Poincaré-sejtés

A Poincaré-sejtés 1904 óta tartja lázban a matematikusokat. A francia Henri Poincaré által felvázolt probléma a topológia egyik központi, a háromdimenziós térrel kapcsolatos kérdése. Poincaré valószínűsítette, hogy a kétdimenziós tér egyenletei átalakíthatók háromdimenziós térhez is. A kétdimenziós terek topológiai leírása már az 1800-as években megtörtént, ezek segítségével az összes lehetséges felület (mint például a Föld felszíne) leírható matematikai eszközökkel.

A hatvanas évektől a matematikusok minden további dimenzióra átalakították az egyenleteket, de egyik eljárás sem működött három dimenzióban. Ezért vált kulcskérdéssé a probléma, melynek megoldására a Clay Intézet írt ki pályázatot egymillió dollár értékben. Több tucatnyi olyan megoldása született, mely később hamisnak bizonyult, Perelmané azonban úgy tűnik, kiállta az elemzéseket és a bírálatokat.

(FH)