Elérkezett a „halálcsoport" nyitómeccse: A G jelű négyesben az esti Brazília-Észak-Korea találkozót az óriási harcnak ígérkező Elefántcsontpart-Portugália mérkőzés vezette fel. Látatlanban kijelenthető, ebben a csoportban „nincs" második továbbjutó hely, a brazil, elefántcsontparti, portugál trióból elsőnek kell lenni, a második a dél-afrikai futballvébé megnyerésére talán leginkább esélyes spanyol válogatottal játszik a legjobb 16 között, és nem számíthat sok jóra.

De vissza a portugálok meccséhez: nem is kell a reklám, csak néhány címszó - Drogba C. Ronaldo ellen, Sven-Göran Eriksson Carlos Quieroz ellen, Afrika egyik legjobbja Európa egyik legjobbja ellen (és narancssárgák a fehér-zöldek ellen).



Cristiano Ronaldo azért mégis érdemel egy-két sort: a Manchester Unitedben Aranylabdát szerzett, a Real Madridban 35 meccsen 33 gólig jutó luzitán „szépfiúnak" a válogatottban nem megy, 500 napja nem talált kapuba, most mégis megkapta - az őt Manchesterben megismerő - Queiroz mestertől a csapatkapitányi karszalagot. S ha már C. Ronaldo, Drogba is: a Chelsea rettegett gólvágója a kispadon kezdte a kedd délutáni 90 percet, svéd edzője nem kockáztatta meg, hogy a sérült focistát már a vb elején „leharcolja".



A rend és a statisztika szerelmeseinek kedvéért: a FIFA-ranglistán 3. Portugália és 27. Elefántcsontpart még soha nem találkozott egymással sem tét-, sem barátságos meccsen.



Úgy tűnt, ki is éheztek a csapatok az első összecsapásra (bár a jó néhány játékos már találkozott egymással európai klubjában, topbajnokságokban vagy a BL-ben), rögtön iszonyatos tempóban estek egymásnak. Eleinte az „elefántok" tűntek elszántabbnak, de erőszakos játékukat Larrionda sporttárs sárga kártyákkal hangolta szelídebbre. A 11. percben aztán C. Ronaldo vezetgette a labdát, és 35 méterről a jobb kapufára suhintotta azt. Drogba ekkor a kispadon erőteljes tapsolással kezdte buzdítani elkámpicsorodott társait. A furcsa hajú Gervinhóra hatott is, az afrikai szélső szabadrúgásból, majd egy cselsorozat végén fenyegette Eduardo kapuját. De akárhogyan is hullámzott a játék képe - és a Mandela-stadion közönsége -, a vb-n folyamatosan áhított gól csak nem akart megszületni. (A félidei statisztikák érdekessége: C. Ronaldónál csapattársai közül csak a középhátvéd és a kapus futott kevesebbet, 4796 métert tett meg a szélső.)



A második játékrészt is az afrikaiak kezdték jobban, Gervinho éles szögből kínálta meg Eduardót. Drogba pedig - törött könyék ide vagy oda - elment melegíteni, s mivel senki nem akarta elhagyni a pályát, a támadószekció összekapta magát, jöttek a formás akciók sorban. Az első portugál helyzetre csaknem negyed órát kellett várni, ekkor Deco szöktette magát a bal oldalon, beemelését a brazil születésű Liédson stukkolta volna át Barryn, aki végül nagy vetődéssel földre vitte a labdát.



65 perc után Eriksson megunta a gólnélküliséget, Kalou helyett pályára tette Didier Drogbát - az eső pedig eleredt, ami elvileg kedvezhetett egy angolföldön edződő támadónak.



„Európa braziljai" aztán végigtámadgatták az utolsó fél órát (némi afrikai tűzijátékkal színesítve az utolsó percben), gólt azonban majd az esti meccsen, az igazi braziloktól várhatunk Észak-Korea ellen (a játékvezető Kassai Viktor lesz). Vuvuzela ide, szitáló Jabulani labda oda, a vébé eddigi 13 meccsén 20 találat esett. Kár...