A kavitáció során a zsírszövetben található víz reakcióit használjuk fel. A folyadékok közös tulajdonsága, hogy csak kis mértékben összenyomhatóak, ellentétben a gázokkal és egyes szilárd anyagokkal. Ha egy nagy nyomású folyadékban hirtelen nyomáscsökkenés következik be, az anyag gyakorlatilag szétszakad. A folyadékok azonban nem úgy szakadnak szét, mint a szilárd anyagok, hanem kitöltik a rendelkezésükre álló teret, cseppekre robbanva szét. A cseppek között apró üregek, üres lyukak keletkeznek, vákuum buborékok, melyek mikrogőzösödésre késztetik az őket körülvevő anyagot. Ezért omlanak össze olyan gyorsan a buborékok. A folyamat annyira gyors, hogy a folyadékot esetleg körülvevő közegnek (pl. levegőnek) nincs ideje odaáramlani és kitölteni a lyukakat, így itt nem légritka, hanem valódi teljes légüres vákuum keletkezik egy nagyon rövid időre. A buborékok kezdetben gömb alakúak, majd gyorsan belapulnak, ahogy a vákuum hatására odaszívódnak a környező cseppek, drasztikus esetben gőzszerűen molekulákra szakadva.

A buborékok összeomlása egy másodpercen belül bekövetkezik, s összeomlásuk ún. shock hullámokat hoz létre, melyek szelektíven károsítják a zsírsejt falát. Ennek következtében a zsírsejtek széttöredeznek s a bennük lévő méreganyagok kiszabadulnak, majd a nyirokrendszer közvetítésével a májba kerülnek, végül a vizelettel távoznak. Nagyon fontos a fokozott folyadék fogyasztás, hogy a sűrűbben jelentkező vizelettel a salak és méreganyagok mielőbb elhagyják a szervezetet. Ezzel az eljárással valódi, sejtszintű méregtelenítést végzünk. Még azok a lerakódott salakanyagok is távoznak, melyek egyéb esetben egy egész életre beraktározódnának, mert nincs vivőanyaguk, melyek kijuttatnák a szervezetből. Ezek miatt a felszabadult méreganyagok miatt nem szabad heti 60 percnél több kezelést alkalmazni. Meg kell várni, míg a szervezet elvégzi a takarító munkát.