A siker egyesek számára mindenekelőtt a harmonikus életet jelenti, míg másoknak a pénz elsőbbségét, vagy az elismerést, hírnevet, rangot. Valójában a siker meghatározása többnyire függ az életkortól, és attól, hogy milyen társadalomban élünk. Franciaországban például - egy közelmúltban végzett felmérés szerint - főként a szociális vagy a párkapcsolati sikert értékelik, és csak azután következik a szakmai és pénzügyi eredményesség.

Milyen tulajdonságok fontosak hozzá?

A közvélekedéssel ellentétben nem elég intelligensnek vagy diplomásnak lenni ahhoz, hogy sikert érjünk el. Mindenekelőtt meg kell találni megfelelő helyünket az életben, és rájönni, mi az, ami fontos szakmai-magánéleti előrehaladásunkhoz, szellemi fejlődésünkhöz, pénzügyi gyarapodásunkhoz, vagy lelkünk, továbbá a minket körülvevő világ gazdagításához.

Érdekes azt is megfigyelni, hogy a sikeres emberek nem feltétlenül rendelkeznek valami plusszal az életben. Inkább megtalálják mindazt, ami fontos számukra, szenvedélyesen „invesztálnak" az általuk fontosnak tartott cél érdekében, és nem féltek a kockázattól. Amikor megvizsgáljuk a körülöttünk lévő, sikeres embereket, látjuk, hogy ők azok, akik valóban megfogalmazták a maguk számára igényeiket, mi az, amiért mindent megtennének. Azonfelül mertek letérni a kitaposott útról, anélkül, hogy féltek volna a sorscsapásoktól vagy a kudarctól. És mindebbe természetesen nem kis energiát fektettek: nem sajnálták a fáradságot, és szorgalmasak voltak.

A magas IQ tehát nem a siker előfeltétele?

Pusztán a magas intelligencia-kvóciens (IQ - a szellemi teljesítőképesség mérőszáma) nem elegendő a sikerhez. Valójában az intelligenciának három, kiegészítő formája szükséges hozzá. Sematikusan vizsgálva, az egyenleg a következő: S = IQ + ÉI + SZI. Röviden a sikerességhez (S) jó IQ kell, továbbá kellő érzelmi intelligencia (ÉI) és szociális intelligencia (SZI) is szükséges.

Milyen akadályokat kell legyőzni a sikerhez?

Gyakran egy belső hang hatására - ha hallgatunk rá - alulértékeljük magunkat, nem merünk kezdeményezni, mert a „nem értek hozzá", „nem megfelelő környezetből jöttem" és hasonló gondolatok uralkodnak el rajtunk. Rendszerint mindehhez járul még kisebb-nagyobb mértékű pesszimizmus, amely dermesztőleg hat, nemhogy sikert eredményezne egyes helyzetekben. Számos tehetséges ember sikertelen az életben, és nincs a helyén azért, mert nem kellően optimista siker-esélyeit vagy más, például karrierlehetőségeit illetően.

Hogyan „engedjük ki a fékeket"?

Ez gyakran egy kívülálló személlyel történő rendszeres beszélgetés, tanácskérés és -adás útján hamarabb sikerülhet, mint ha magunk törekszünk rá. Hiszen nehéz teljesen egyedül harcolni például a változástól való félelemmel és a szokások erejével, ami pedig legtöbbünket egyfajta mozdulatlanságban tart.

Egy teljesen kívülálló személy (például „coach" - tréner) azonban képes semlegesen szemlélni minket, és józan véleményt mondani, jó tanácsot adni - ami lehetővé teszi, hogy könnyebben megszabaduljunk a fékektől, és azt a kis negatív hangot pozitívval helyettesítsük.

Ez magyarázza többek közt a (személyi vagy csapat-) trénerek egyre növekvő népszerűségét, kedvező megítélését, valamint mind gyakoribb igénybevételét vállalati szinten, a nagyobb cégeknél is.

Esély is kell a szerencsére

A sikeres emberek tudják, mikor kell megragadni a kínálkozó alkalmat - a sikerteleneknek fogalmuk sincs róla. Így megfelelő lelkiállapotban kell lenni az alkalom előidézésére, és amikor az előáll, nem szabad elszalasztani. Fontos, hogy a kudarctól való félelem ne játsszon szerepet a siker utáni törekvésünkben. Hozzá kell tenni, hogy a lehetőség, a jó alkalom nem mindig az, amelyről azt hisszük, és negatív események mögé is „elbújhat".

(www.patikamagazin.hu)