A 21 ezer évvel ezelőtti, utolsó jégkorszak leghidegebb szakaszát követően a tanulmány szerint drámai hanyatlás következett be azon legelőkön, amelyeken a mamutok táplálkoztak.

A gyapjas mamut valamikor mindennaposnak számított Európa számos részében. 14 ezer évvel ezelőtt húzódott vissza Szibéria északi részébe, ahol körülbelül négyezer évvel ezelőtt halt ki.

A kihalás okai nem egyértelműek és heves tudományos vita tárgyát képezik. Egyes kutatók azzal érvelnek, hogy elsősorban a klímaváltozás eredménye volt eltűnésük, míg mások szerint a növekvő emberi populációtól származó nyomás, vagy pedig katasztrofális meteorbecsapódás váltotta ki.

Brian Huntley, a Durham Egyetem professzora szerint a vita eldöntetett. „Eredményeink azt sugallják, hogy a változó klíma - a vegetációra gyakorolt hatása révén - volt kulcsfontosságú tényező a populáció csökkenésében, végül a mamutok és számos egyéb, nagy testű növényevő kihalásában."

Huntley és csapata számítógépes szimulációt készített Európa, Ázsia és Észak-Amerika utolsó 42 ezer évének vegetációjáról. Mindezt úgy végezték el, hogy kombinálták azon becsléseket, hogyan is nézhetett ki a klíma ezen időszak alatt azon modellekkel, hogy különféle feltételek során milyen változatos növények növekednek.

Kiderült, hogy a jégkorszak hideg és száraz feltételei, valamint a szén-dioxid csökkent koncentrációja nem kedvezett a fák növekedésének. Így az erdőségek helyett hatalmas legelők alakultak ki, mely ideális volt a gyapjas mamuthoz hasonló nagy testű növényevőknek. Ám a jégkorszak végén, a melegebb, nedvesebb klíma és az emelkedő szén-dioxid-koncentrációk eredményeképpen a füves területek helyett inkább fák növekedtek.

 

„A jégkorszak csúcsán a mamutoknak és más nagy testű növényevőknek több táplálék állt rendelkezésükre" - mondja Huntley. „Ám amint elérkezett a jégkorszak utáni (posztglaciális) szakasz, a fák fokozatosan leváltották ezeket a növényi ökoszisztémákat, ezzel igencsak csökkentették a legelésre alkalmas területeket."

(BBC,MNO)