Ez még csak a felkészülés időszaka. Bár ezt amúgy is jól tudja mindenki, Michael Phelps többször is sietett leszögezni a hétvégi charlotte-i nemzetközi versenyen. Az eredményei nem feltétlenül adnak okot a szégyenkezésre, ám mivel tizennégyszeres olimpiai bajnokról van szó, általában felkapják az emberek a fejüket, ha Phelps neve előtt nem az egyes szám díszeleg egy-egy futam után.

Ezúttal Charlotte-ban nem sajátította ki magának ezt a számot Bob Bowman tanítványa, olyannyira, hogy 50 méter gyorson (erről a számról a pekingi játékok után úgy nyilatkozott, hogy szívesen felvenné a repertoárjába) még csak a fináléba sem kerültbe - a selejtezők során a 9. helyen végzett. Igaz, ideje nem sokkal maradt el a tavaly ilyenkor ugyanitt úszott időtől (23.43 és 23.24). Ennél a kudarcocskánál azonban sokkal inkább meglepetést keltő volt a 100 méter hát döntője, amelyben Nicola Thoman győzött.

„Nem lehetek túlságosan csalódott, csak néhány tizeddel maradtam el az év végi eredményeimtől - nyilatkozta a klasszis. - Főleg a falhoz közeledve voltam lassabb, az utolsó húsz méteren pedig úgy éreztem, mintha egyáltalán nem haladnék, mintha egy helyben állnék. A kondíciómon kell javítanom, és remélhetőleg az év végére ott tartok majd, ahol szeretnék."

Hogy Phelps még valóban nincs a legjobb állapotban, bizonyítja, hogy a 200 méter gyorson aratott győzelme (1:47.73) után meglehetősen borúsan beszélt teljesítményéről.

„Nem sok maradt bennem a végére, ezt el kell ismernem. Erősödnöm kell - ismerte el az úszó.- Ennél gyorsabb akarok lenni."