Az elhatározásokhoz nem elég a várható következmények racionális elemzése. Az ésszerűséget is túlzásba lehet vinni, ráadásul a számítgatások néha a végtelenbe vesznek.

Az emberek többnyire büszkék arra, hogy logikusan gondolkoznak, döntéseiket szeretik átgondolni, és racionális szempontok szerint meghozni. Ám a szakértők szerint a magánéletben, a munkahelyen, de még a pénzügyi döntéseinkben is elsősorban a tudatalattink, az érzelmeink a meghatározóak.

Családfüggő

Bokor Judit pszichológus szerint, ha valaki olyan családban nőtt fel, ahol nem hárították az érzelmeket, az a személy valószínű, felnőttként jobban össze tudja illeszteni az életében a racionális és érzelmi döntéseket. Az ilyen családokban a szülők fontosnak tartják, hogy a gyerek mit szeretne, és ezt figyelembe véve határoznak adott kérdésekben.

A másik típusba azok a személyek sorolhatók, akiknek a családjában annak idején az érzelmeknek egyáltalán nem volt létjogosultsága, tehát a hozzátartozóik mindig minden döntést a racionalitásra fogtak – ami persze nem állta meg a helyét, csak jól meg lehetett vele magyarázni az egyes választásokat. Azok az emberek, akiket gyerekkorukban ilyen hatások értek, később nem tudják pontosan összeegyeztetni az érzelmeiket a racionális gondolkodással, és ebből aztán nehézségeik adódnak – tette hozzá pszichoterapeuta a Napközben szerdai adásában.

Tudja, hogy lépnie kellene, mégsem teszi

Csigás Zoltán szervezetfejlesztési tanácsadó a Kossuth Rádió műsorában azt mondta, ügyfelei gyakran azért akadnak el a karrierjükben, mert nem tudnak megfelelő döntéseket hozni. Ha valaki például nem szereti a munkáját, ráadásul kevés pénzt is kap érte, akkor indokoltnak tűnne, hogy váltson, ám ezt sokan mégsem teszik valamiért. Ilyenkor az okok felderítésére nagyon fontos lehet az önismereti tréning, mert előfordulhat, hogy az elakadás magyarázata a gyerekkorban rejtőzik.

A főnök is ember

Csigás Zoltán arról is beszélt, hogy a vezetői, illetve üzleti döntésekben nagyon hasonló dilemmák vezérlik az embert, mint a személyes döntéseiben – a társas megfelelési igény, az, hogy szeressék, vagy hogy megtapasztalja önmaga értékességét. Ezek a tényezők ugyanúgy befolyásolják, hogyan határoz a vezető, mint a szervezet által kitűzött stratégiai célok, tehát a „főnök is ember”.

Hozzátette, a vezető döntéshozatalát csak bonyolultabbá teszi, hogy elhatározása nem csak rá van hatással. Ha a főnök hibázik, akkor sok más ember – beosztottjai, üzleti partnerei – egzisztenciáját is kockára teszi.

Nem meri a jókedvével magyarázni

Bokor Judit kiemelte, érzelmi döntés esetén az ember utólag hajlamos utólag racionalizálni az elhatározását. Például új autó vásárlása után általában nem azt mondja az ember, hogy azért döntött a jármű mellett, mert aznap nagyon jókedve volt, és megtetszett neki a piros színű kocsi, hanem ennél ésszerűbbnek látszó magyarázatokat próbál gyűjteni elhatározása igazolására.

Bár lehet, hogy valaki jobban vállalja a döntései mögött meghúzódó érzelmeket, Magyarországon a szocializáció során inkább arról van szó, hogy végig kell gondolni az elhatározásaink lehetséges következményeit, és ezek alapján racionálisan kell cselekedni. Kevésbé jellemző minta, hogy miután végiggondoltuk a döntéseinket, nem felejtjük el azokba beemelni az érzelmeinket is. A pszichológus megjegyezte, az érzelmi intelligencia egyik fokmérője, hogy a személy mennyire képes ezt jól megtenni.

Nem elemezhetjük ki a végtelent

Csigás Zoltán hangsúlyozta, a hozzá fordulókat kiegyensúlyozottságra biztatja, szemben a túlzásba vitt racionalitással. Utóbbi viselkedés ugyanis általában nem jár sikerrel, mert az embernél mentális felépítése miatt alapvetően az intuíciónak lehet szerepe, kevésbé annak a törekvésnek, hogy minden létező dolgot racionálisan a maga végtelenségében szemléljen.

Az érzelmekkel is túlzásba lehet esni

Bokor Judit szerint a magánéleti kérdésekben más a helyzet, sőt fordított lehet, mint sok más döntési területen, így a pénzügyeknél. Előbbieknél az emberek hajlamosak azt hinni, hogy csak érzelmi alapon dönthetnek. Ez azonban nem igaz teljesen, mert a párválasztásban, hosszabb távra gondolva, racionális szálaknak is lenniük kell. Ezzel szemben sokan szégyellik, ha kiderül, ilyen helyzetben úgymond, észszerű megfontolások is befolyásolták őket – tette hozzá a pszichológus.