Fogalmazhatunk úgy, hogy a sport a hobbid, az életed és a szerelmed?

Igen, abszolút. Belecsöppentem 8 éves koromban és azóta egyre nagyobb élvezettel művelem.

Emellett a munkád, a megélhetésed is. Ez az életforma megköveteli tőled többek között az önfegyelmet, a kitartást, a maximális koncentrációt, a tudatosságot, a következetességet. A kiváló eredmények elérése mellett mi motivál?

Igen. Mindaz, amit itt felsoroltál ezek szükségesek, de úgy érzem, hogy abból lesz úszó, akibe ez amúgy is megvan. Például az, hogy ne menjek el bulizni minden héten, nekem magától értetődő és nem is vágyom rá.

Mert nem lett az életed része.

Így van. Nem érzem úgy, hogy bármit is veszítettem volna azáltal, hogy én úszó lettem. Sőt… Annyi emberrel találkoztam, annyi helyen jártam, hogy abszolút pozitív élményként élem meg ezt. A kérdés, hogy mi motivál? Nyilván mindig az adott verseny, de ezen belül 12 éve vagyok az élvonalban, minden évben volt világversenyem, jószerivel döntőket sikerült úsznom. Igazából ezzel építem a belsőmet, úgy gondolom. Azzal, hogy megpróbálok jobb lenni, hogy megpróbálom magamat megismerni. Nyilvánvalóan az idő is fontos, de ez inkább a belsőmről szól.

Ha egy dolgot kellene megnevezned azok közül, amelyre a sport megtanított, mi lenne az?

Alázat? De ugyanakkor ott van az is, hogy magadnak kell a legjobbat akarnod, mert különben nem működik az egész. Nagyon nehéz, hogy mire tanít meg, mert annyi mindent fel lehetne sorolni. Főleg kisebb korban rengeteg előnye van. Ha lesz gyerekem, biztos, hogy fog valamit sportolni. Nem az a lényeg, hogy jó legyen, hanem szeresse, amit csinál.

A közösségi oldalakon rengeteg követőd, támogatód van. Az önbizalmad, a munkád iránti szeretet, valamit a szurkolók beléd vetett hite egy-egy verseny alkalmával egyesül. Valószínűleg ezt az összeadódást érezzük mi, akik a televízió előtt szorítunk neked. Okoz benned feszültséget, hogy elvárásokat támasztanak eléd, vagy először a magaddal szemben felállított elvárásoknak szeretnél megfelelni?

Mindenképpen a magammal szemben felállított elvárásoknak. Úgy gondolom, hogy a közösségi médiában nem vagyok annyira jó. Ezt hobbiból, vagy inkább a szurkolók iránti szeretetből csinálom. Nagyon sokszor jön vissza olyan pozitív energia, amit csak akkor tudok meghálálni, ha tájékoztatom őket. Azért nehéz, mert azt gondolom, hogy az életem nem túl izgalmas. Most végignéztél pont egy edzést, ez történik napi kétszer. Közte eszem, regenerálódom, alszom. Ennyivel be is zárult a napom. Sokszor nehéz kitalálni azt, hogy ebből ki, mire kíváncsi. Nem érzem, hogy ez különösebben feszültség lenne.

Mindannyian célokat tűzünk ki magunk elé, terveket szövögetünk. Te hogy képzeled el az életedet öt év múlva?

Mindenképpen Győrben képzelem el. Nagyon szeretek itt élni, szeretem a várost. Azt nem tudom, hogy öt év múlva még lesz-e úszás. Az már a következő olimpián is túl van. Szerintem akkor már nem fogok úszni. Most nem érzem azt, hogy a mostani olimpia után befejezném. Még szívesen csinálom, jól érzi magát a testem. Végre megcsináltam az iskolát. Megvan a diploma. Mediátornak tanultam, ami nem egy ősrégi tervem volt, de az iskolában nagyon megtetszett. Akár ezt is el tudom képzelni, de nehezen. Ehhez biztosan kellenek még évek, hogy felnőjek ehhez a feladathoz. Meglátjuk, mi lesz. Nehéz, mert soha életemben nem próbáltam ki semmi mást. Öt év nagyon hosszú idő. Nem is igazán szeretek tervezni, mert biztos, hogy máshogy sül el.

Akár a családalapítás is szóba jöhet?

Persze. Már korábban is. Mindig azt gondoltam, hogy fiatal anyuka leszek.

A nyár után szánsz egy kis időt a pihenésre, vagy szünet nélkül beleveted magad a munkába?

Tavaly nagyon jól bejött az, hogy egyből belevetettem magam a munkába. Szerintem ez lesz most is.

Interjú: Németh Adrienn Ada