Magyarországon immár negyedik éve ünnepeljük a Házasság Hetét: a szervezők idén február 11- és 20. között várják az érdeklődőket országszerte rendezett izgalmas programokkal. A rendezvény célja nem kevesebb, mint hogy életünk egyik legfontosabb, ám napjainkban válságba került intézményét, a házasságot népszerűsítse az emberek között. Szarka Miklós lelkészt - aki a református Házasság- és Családsegítő szolgálat vezetőjeként maga is támogatója a kezdeményezésnek - arról kérdeztük, miként tudja ez a rendezvény segíteni a családokat, illetve azt próbáltuk kideríteni, valójában miért is van szüksége a házasságnak segítségre.

A Házasság Hete 'pozitív értelemben vett hírverés' - fogalmaz a szakember, aki ugyanakkor leszögezi, hogy az emberek az év másik 51 hetében sokszor kénytelenek olyan problémákkal szembesülni, amelyet talán éppen a házasság okozott számukra, ám nincsen olyan fórum, ahol az ezzel kapcsolatos kérdéseikre választ találnak. Természetesen egy krízisben lévő ember gyógyítását nem pótolhatja a Házasság Hete, de a figyelemfelkeltő szerepe nagyon fontos - hangsúlyozza Szarka Miklós, aki szerint valójában nagyon kevés olyan ember van, aki nem akar férjhez menni vagy megnősülni. Egész személyiségünket áthatja ugyanis az, hogy férfinak vagy nőnek születtünk, s ezzel együtt az ösztönösen vágyunk a másikkal való 'kiegészülésre'.

Mint azt a szakembertől megtudjuk, a házasságnak mellett igen prózai érvek is szólnak: a hivatalos felmérések szerint ugyanis a papír nélkül együtt élő párok 30-40 százaléka 2-3 havonta váltogatja partnerét, ezekben az esetekben pedig tizenhétszer nagyobb a drog illetve alkoholfüggőség kialakulásának esélye, valamint 10 százalékkal megnő az öngyilkossági hajlam. Az adatok azt sejtetik, hogy az emberi psziché nincsen arra kalibrálva, hogy kibírja ezzel az életvitellel járó szakadásokat, újrakapcsolódásokat - vonja le a következtetést a párterapeuta. A házasság természetesen nem csupán a gyermekek szempontjából fontos, de azt is meg kell jegyezni, hogy az az ilyen kapcsolatoknál kisebb a gyermekvállalási kedv is, a népességfogyásnak pedig igen messzire mutató következményei vannak.

A református lelkész szerint azt is figyelembe kell venni, hogy az ösztönös késztetés a párválasztásra csupán egy szint, amely még nem jelent hűséget, kitartást, teljes odaadást. A házasság válsága valójában nem a házasságban keresendő: az egyén értékválsága okozza, hogy individuumunkban nincs megfelelő hajlandóság az elköteleződéssel járó lemondásra, önátadásra, amely a házasság valódi kihívásai közé tartozik. Napunk embere nem lett erre megfelelően szocializálva, a vágy az összetartozásra erősebb, a valódi kohéziós erőt adó értékek azonban hiányoznak. Ez okozhatja azt, hogy 10 év után minden második házasság szétesik, aminek rengeteg pszichés következménye van. A krízishelyzetbe került kapcsolatokban felnövő gyerek aztán vagy belefut a szülők hibáiba, vagy fél az elköteleződéstől: a 35-45 éves korosztály kapcsolati krízise befolyásolja a következő generáció kapcsolatait. Szomorú számadat, hogy amíg 1980-ban kétmillió ötszázezer teljes család volt Magyarországon, addig mára ez egymillió kilencszázezerre csökkent. Ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb 'szocializációs műhely' van a társadalmunkban, ahol a gyerekek eltanulhatják a pozitív szülői mintákat, a kitartásról, odaadásról vagy akár az egészséges leválásról.

A családterapeuta ugyanakkor arra is figyelmeztet: a házasság nem tudja orvosolni az egyén baját, éppen ellenkezőleg. A pszichés problémákat hordozó fél kapcsolatába is beviszi a gondjait, ami aztán krízist eredményezhet. Sokan a másikra vetítik a problémáikat, ez azonban módszeresen teszi tönkre az együttélést. Szarka Miklós szerint erre csupán az jelenthet megoldást, ha feldolgozzuk a múltunkat, kimazsolázzuk belőle az értékeket, az értéktelenségeket pedig nem visszük tovább. Ehhez azonban olyan pszichokultúrára kialakítására lenne szükség, ahol az emberek nem 'lábon hordják ki a betegségeiket' - legyen szó akár egy rossz fogról vagy egy tünetmentes depresszióról - és levonják a megfelelő következtetéseket. Az első lépcső felismerni a problémát, de jó lenne, ha az egyén önmagában tudná fejleszteni megküzdési stratégiáit, és ha szükség van rá, merne szakemberhez fordulni.

Czefernek Léna

Forrás: OrientPress Hírügynökség
Kép: fusz.hu