Szatmárcseke több mint két évtizedes rendezvényén – melyre idén augusztus 16. és 17. között kerül sor – a gyümölcsmosástól a ciberézésen, majd az órákig tartó kevergetésen át az üstről való leemelésig követhetjük a szilvalekvár útját.

A nevező csapatok kizárólag hagyományos módon és eszközökkel dolgozhatnak: vályogból rakott katlanokban, fatüzeléssel, rézüstben, favitorlával és kavarónyéllel kell kikeverniük a megfelelő sűrűségű szilvalekvárt. Azt is előírják a versenyzőknek, hogy sátraikat a településükre, tájegységükre jellemző régi használati eszközökkel, keresztszemes, vagy szőttes kézimunkákkal kell, hogy feldíszítsék.

Vályogkatlan, rézüst, favitorla és kézimunka szőttes: minden a hagyományőrzésről szól.

A közösségi lekvárfőzésben nemcsak a környékbeli települések vesznek részt, a Dunántúlról, Szlovákiából, a romániai Szatmár és Hargita megyékből, meg Kárpátaljáról is jönnek versenyzők.

Míg a katlanokban pöfög a gyümölcspép, a szabadtéri színpadon kopognak a néptáncosok cipői, szól a tárogató, a népzene és a népdal. Senki ne menjen úgy haza, hogy nem kóstolta meg a frissen elkészült, szinte fekete szatmári szilvalekvárt, ami akkor jó, ha megáll benne a kanál.

Forrás: turizmus.com - A cikk részlet a Magyar Turisztika Szövetség Alapítvány Ízes Magyarország című kiadványából.