Lett is emiatt nagy földindulás, ami maga alá temette Mátéfi Esztert, az akkori szövetségi kapitányt, de Sinka László, a Magyar Kézilabda Szövetség főtitkára is részben emiatt kényszerült távozni posztjáról.A Vetési Iván által vezetett új elnökség külföldi szakemberben látta az előrelépés lehetőségét, így a kapitányi posztra kandidálók közül a választás a norvég Karl Erik Böhnre esett.

A korábban a Larvikot irányító norvég szakember nagy elánnal vetette bele magát a munkába. Karl Erik Böhnről már bemutatkozásakor kiderült, hogy mentes a Matthäus- és Sousa-szindrómától: nem tetszelgett világmegváltó szerepben, nem ostorozta a magyar viszonyokat, hanem igyekezett kompromisszumokat kötve végrehajtani az általa szükségesnek tartott reformokat. Fél éven keresztül kapitányi munkája mellett az AUDI ETO szakmai irányítását is ellátta, emiatt egyes klubok bojkottal is fenyegetőztek. Szerencsére a konfliktusok-nem utolsósorban a szövetség és a kapitány diplomáciai érzékének köszönhetően-elcsitultak, így mindenki a jobb eredmény eléréséért dolgozott. Tudjuk, a sikerhez vezető út legfontosabb feltétele a nyugalom és az együttműködés. A köznyelvben egyszerűen csak KEB-nek nevezett kapitány a szakmai stábot is jó érzékkel választotta ki. Segédjéül az angolul kitűnően beszélő, intelligens, jó empatikus képességekkel megáldott Siti Beát kérte fel, Tord Ellingsen pedig az erőnléti edzői feladatokat látja el. Az említett Team munkájának gyümölcse már érzékelhető: az idei felkészülési meccseken biztatóan játszott a csapat, persze az igazi megmérettetés a szerbiai Európa-bajnokság lesz.

Nyilván, a közvéleménynek- részben a hagyományok miatt is- nagyok az elvárásai. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy az utóbbi öt-tíz évben a kézilabda női szakága is hatalmas fejlődésen ment keresztül, s egyre több országban művelik magas fokon ezt a szép sportágat. Húsz évvel ezelőtt még csak öt-hat csapat alkotta a sportág elitjét, mára már olyan országok is képesek jó eredményt elérni, ahol akkoriban leegyszerűsítve még azt sem tudták, mi fán terem a kézilabda. Ha rápillantunk csoportunkra, elsőre ijedtség lesz úrrá rajtunk. A magyar hölgyek a horvát, a német és a spanyol csapattal kerültek egy csoportba. Ezek a válogatottak az elmúlt két évben nálunk jobb eredményt értek el: a spanyolok bronzérmesek lettek a londoni olimpián, a horvátok ugyanott hetedik helyezést értek el. Az ötkarikás seregszemléről hozzánk hasonlóan lemaradó németek az utóbbi hat évben nem egy alkalommal vertek meg minket ki-ki meccsen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy esélytelenek vagyunk.

A magyar válogatott már nem az a csapat, amelyik 2011. június 11-én kilátástalan játékkal maradt alul a germán lányokkal szemben vívott VB selejtezőn. A játékosok a szakmai stáb munkájának köszönhetően jóval nagyobb önbizalommal rendelkeznek, s a csapat taktikailag is érettebb. A viszonylag rövid felkészülési idő ellenére az egyes csapatrészek közötti összhang is sokat javult. Támadójátékunk korábban sem működött rosszul, védekezésben azonban messze elmaradtunk a nemzetközi élmezőnytől. A különböző felkészülési tornákon az ellenfelek támadásának elhárítása már lényegesen jobban működött, így bizakodva tekinthetünk a jövőbe. A horvát és a német válogatott felkészülését sérülések hátráltatták, előbbinél pl. Miranda Tatari és Andrea Penezic, utóbbinál Nadja Nadgornaja és Stephanie Melbeck sem vesz részt az EB-n. A világverseny előtti sérülések persze minket sem kerültek el: a frissen honosított Triscsuk Krisztina és a beállós Czifra Anita az előkészületek finisében dőlt ki a sorból. A mi javulásunknak és az említett ellenfelek sérülések miatti gyengülésének köszönhetően a horvát és a német csapat ellen eséllyel vehetjük fel a harcot. A hispánok már más kategóriát képviselnek: higanymozgású játékosokból álló olimpiai csapatukhoz Alexandrina Barbosa és Nerea Pena révén két nehéztüzér is csatlakozott. Az ő legyőzésük már bravúr lenne. S akkor a másik ágról jönnek a kiszámíthatatlan románok, a már kevésbé erős, de még mindig veszélyes oroszok és az olimpiai ezüstérmes montenegróiak. Szóval fel van adva a lecke.

Azonban a mi csapatunkban is vannak sztárok, így a komoly erőpróbát igénylő feladat teljesítése nem tűnik lehetetlennek. Irányító poszton például irigylésre méltó a helyzetünk. Elég csak Görbicz Anitára gondolni, aki gólerős játékával, kiszámíthatatlan cseleivel és passzaival őrületbe kergeti az ellenfeleket. Szucsánszki Zita szintén nemzetközi szinten jegyzett irányító. A fiatal Kovacsics Anikót nem kell bemutatni a kézilabdát szeretőknek: jó cselezőkészsége és mozgékonysága miatt a nyitott védekezést előszeretettel alkalmazó spanyolok ellen akár kulcsfigura is lehet. Legjobb formában lévő átlövőnk, Tomori Zsuzsanna az utóbbi időben valósággal szárnyal, sistergős bombáitól retteghetnek a kapusok. Rédei-Soós Viktória Győrben már bebizonyította, hogy rá a fontos meccseken mindig lehet számítani. Pálinger Katalin visszavonulása kapusposzton nagy űrt hagyott, ám az ETO őszi BL meccsein Herr Orsolya többször is nemzetközi szinten védett. Természetesen a keret minden egyes tagjának méltatására nincs lehetőségem, azt azonban bátran kijelenthetem, hogy mindegyik játékos képes valami pluszt hozzáadni, ami lendíthet a csapat szereplésén. A sikeres védekezésből indított gyors ellentámadás két kulcsfigurája Vérten Orsolya és Kovacsicz Mónika lehet.

Szóval feltehetjük a kérdést, hogy mire számítsunk az EB-n? Én a korábbi évekhez képest mindenképpen jobb játékot várok, de azt nagyon nehéz kiszámítani, hogy ez mire lesz elég. A túlzott várakozásoktól (érmes helyezés) óva inteném a közvéleményt, a pesszimizmust (még a csoportból sem jutunk tovább) szintén elutasítom. Reálisan szerintem a negyedik-nyolcadik hely körül végezhetünk, ami feltétlenül előrelépés lenne a 2008-2012 közötti időszakhoz képest. Norvégia, Franciaország és Spanyolország még mindenképpen előttünk jár, s rajtuk kívül még több veszélyes csapatot is láthatunk a kontinentális seregszemlén. Gondoljunk a házigazda Szerbiára, az élmezőnybe visszakapaszkodni vágyó Dániára, s a már említett Romániára, Oroszországra, Montenegróra. Azt azonban nem feledjük el, hogy erős mezőnyben még nagyobb dicsőség jó eredményt elérni. Az, hogy ez megtörténjen, álljunk mindnyájan a magyar csapat mellé.

Hajrá Magyarország!

Fotó: NemzetiSport.hu