Az adásfolyamot bonyolító 16 munkatárs folyamatos váltásban volt, de a legtöbben csak pár órás alvással szakították meg munkájukat. Meronka Péter, az Oxygen Media főszerkesztője szerint olyanok voltak az autóban rekedtek számára, mint a köldökzsinór: a rádióban közzétett segítségkérésre rendszerint húsz percen belül megoldás született. Szerinte ezt a folyamatos tájékoztatást bármelyik médium meg tudja csinálni, csak időben kell felismerni, hogy baj van.

Mikor döntöttétek el, hogy a szokásos műsorrend helyett az autópályán rekedt autósoknak próbáltok információkkal segíteni?

Csütörtökön a Győr Plusz Rádióban Orosz Sándor kollégám fejezte volna be a műsorát hatkor, és utána Harcsás Judit műsora következett volna a helyi hírekkel és tudósításokkal. Sanyi még a saját műsorában, fél hattól azt tapasztalta, hogy folyamatosan érkeznek a hallgatói telefonok, és az iránt érdeklődnek, hogy mi történik az autópályán, mert áll a forgalom. Sanyi felismerte, hogy rendkívüli helyzet van, és azt mondta, hogy marad. A hatkor kezdődő szokásos napi krónikát kidobták, és Judittal együtt csak az aktuális helyzetre koncentráltak. Ezt tette az Ozone Fm-nél Bárdos László is. Mivel a két rádió stúdiója egymás mellett van, így a rádiók műsorvezetői összedolgoztak, és amit hallott az egyik, azt átadta a másiknak. Én kilenckor mentem be a rádióba, és elkezdtem telefonálgatni az önkormányzatnak, katasztrófavédelemnek, tűzoltóságnak, próbáltam kideríteni, hogy mi történt. Széles Sándort, a Győr-Moson-Sopron megyei kormánymegbízottat este tízkor értem el, addig nem volt hivatalos információnk arról, hogy mi történt. Ő mondta, hogy az autópályán 13 kamion ütközött össze, nehéz a mentés, mert a tűzoltók is elakadtak a hóban. Azt ígérte, hogy jó eséllyel fél egyre megoldódik a helyzet, és megindulhat a forgalom. De közben minden irányban baleset történt, és ezekről folyamatosan jöttek be hozzánk a hírek a hallgatóktól, tudtuk például, hogy Tatabánya és Bábolna között állt a kocsisor. Láttuk, hogy ez a helyzet nem fog megoldódni egyhamar.

Eközben hogy ment a műsor?

Egy műsorvezető beszélt adásban, egy másik munkatárs a saját mobilján a hallgatókkal, vagy a hivatalos szervezetekkel tartotta a kapcsolatot, egy harmadik pedig az éppen hallott információkat mondta el szintén adásban. Nekem például első este négyszer merült le a telefonom. A hallgatók rajtunk keresztül üzentek egymásnak, olyanok voltunk számukra, mint a köldökzsinór. Volt olyan, hogy valakinek elfogyott az inzulinja, bemondtuk adásban, kiderült, hogy egy másik kocsiban van, és vittek neki. Volt, aki azt írta, hogy megfagynak, és húsz perc múlva volt pokrócuk, meleg teájuk.
Csütörtökön éjfél után nem sokkal arra gondoltunk, hogy két rádióadás helyett csak egyet kellene sugározni, és Kovács Ákos műsorvezető és technikus pár perc alatt összekapcsolta az Ozone Fm-et és a Győr Pluszt.

Közben Győrben önkéntes csoportok is alakultak. Ennek a szervezésében részt vettetek?

Annyiban, hogy bemondtuk, hogy hol várják a szendvicsalapanyagokat, vagy hová lehet kész szendvicseket, illetve forró italokat vinni. Ezek a helyek maguktól alakultak ki, és mindegyik csoport más-más dologra fókuszált. Tudok olyanról, aki 48 órán keresztül folyamatosan a szendvicsekkel foglalkozott. Itt mindenki segített, kinyitott az ETO Park és a Győr Pláza, főztek az embereknek, plédet adtak nekik. A belügyminisztériumi sms a vicc kategóriába tartozik, egy darab telefonszámot nem tartalmazott, hogy hol tudnának érdeklődni az emberek.

Ki az a kolléga, akiről azt írták, hogy 27 órát töltött a rádióban egyhuzamban?

Orosz Sanyi, aki csütörtökön reggel hatra ment dolgozni, délig volt adásban, majd volt egy háromórás szünete, amikor hazamehetett ebédelni. Háromra ment vissza, és eredetileg hatig lett volna adásban. Ha ő nem ismeri fel, hogy maradni kell, akkor nem kezdtünk volna el már akkor ezzel a helyzettel foglalkozni. Ezt a folyamatos tájékoztatást bárki meg tudja csinálni, csak időben kell felismerni ezt a helyzetet, hogy baj van.

Március 15-én láttátok, hogy a helyzet nem lett jobb. Hogyan osztottátok be a munkát?

Amikor aznap reggel 9-re bejöttek a kollégák, akkor mondtuk, hogy nem tudjuk, hogy ennek hol lesz a vége, de csinálni kell. Négyen-öten dolgoztak folyamatosan, és olyanok is megszólaltak adásban, akik addig sosem, például Galambos Tamás, az operatőr mondta el, hogy mit látott az utakon. Aztán van egy erdélyi kollégánk, aki még gyerekként elköltözött onnan, mégis a román nyelvtudásával segíteni tudott. De nemcsak románul mondtunk be információkat, mert jöttek szerbül, bosnyákul, bolgárul és lengyelül beszélő emberek, akik lefordították azt, amit mi bemondtuk a rádióba, ők felhívtak, rögzítettük és többször lejátszottuk ezeken a nyelveken az információkat. Falcsik Tamás barátom például Londonból segített, online hallgatta az adásunkat, és amit hallott, azonnal fordította, felmondta angolul, mi pedig bejátszottuk. A műsorvezető mellett dolgozott egy munkatárs, aki a Facebook-oldalunkat kezelte, két-három kiküldött riporter pedig tudósított. A munka ment magától, mindenki tette a dolgát. A szervezéskor arra odafigyeltem, hogy a két Békés megyéből származó kollégánkat ne egy időre osszam be, nehogy azért veszítsünk időt, mert nem olyan jó még a helyismeretük, mint egy győrinek.

Az információkat elsősorban honnan szereztétek?

Főleg arra kellett építeni, amit a hallgatóktól tudtunk meg. A hivatalos személyektől sokszor azért nem kaptunk időben felvilágosítást, mert még nem volt felhatalmazásuk arra, hogy információkat közölhessenek. Sokan próbálták elérni a hivatalos honlapokat, telefonszámokat, de ezek túl voltak terhelve. Nekem, mint újságírónak azért annyi előnyöm volt velük szemben, hogy ismerem a helyi szervezetek sajtóreferenseinek a telefonszámát, így, ha nem is értem el azonnal őket, de később visszahívtak. Sok esetben egyébként a hivatalos szervek vezetői is érintettek voltak, az úton rekedt beosztottjuktól, családtagjaiktól kaptak információkat az utakról.

Az autósoknak tanácsokat adtatok, hogy mikor mit tegyenek, például guruljanak előre-hátra az autókkal, hogy nehogy befagyjon a hóba az autójuk. Honnan vettétek a tanácsokat?

Egyrészt azokat mondtuk, amiket a katasztrófavédelmisektől, rendőrségtől tudtunk meg, és elmondtuk a saját ötleteinket is.

Hogy látod, hivatalosan mit lehetett volna másképp csinálni?

Mindenki tudta, hogy hosszú hétvége jön, sokan elutaznak, és az időjárás-jelentés meg arról szólt, hogy 100 km/órás szél és havazás érkezik. Ezeket a megelőzés érdekében nagyon kellett volna hangsúlyozni. A honvédséget sokkal hamarabb kellett volna mozgósítani, hiszen szombat reggel, amikor ez megtörtént, sokan már 14 órája egy helyben voltak. Mi azért kellettünk, hogy be tudjuk mondani, hogy melyik autóba üljenek át, ha fáznak. A felhívásainknál legtöbbször húsz percen belül megoldás született, annyira figyeltek ránk a hallgatók. Ezen a hétvégén 6000 sms-t és telefont kaptunk. A cérna nálam egyébként ott szakadt el, amikor szombaton elkezdték az autópályát kiüríteni, vagyis a fent rekedt autókat levinni. Ekkor a médiában az a hír jelent meg, hogy megindult a forgalom az autópályákon. Hát dehogy indult meg! Szóltam mindenkinek, akinek tudtam, hogy vegyék már le ezt a címet, mert ez így nem teljes igazság! Aki meghallotta így a hírt – márpedig ötezer embert szállásoltak el, és ők figyelték a híreket -, az azon nyomban elindult, miközben nem engedték fel őket az autópályára.

A szerkesztőségben ki főzte a kávét, honnan volt ebédetek?

A hallgatók sokat segítettek,volt olyan, aki tortát hozott nekünk, egy pizzéria pedig pizzákat küldött a stábnak.

Hogyan fejeztétek be a műsort?

Vasárnap hajnalban, fél négykor eldöntöttük, hogy most tíz percig csak olyanról fogunk beszélni, amit szeretünk, és ha ezalatt nem érkezik telefon, akkor befejezzük az élő adást. Én a síugrásról beszéltem, a kolléganőm, Scharek Zsuzsa pedig a versenytáncról. Ekkor befejezhettük.