Kováts Norbert vízimentő azt mondja, amikor valaki pánikol, a túlélés érdekében felszabaduló tartalékok miatt simán erőfölénybe kerül, félelmében a víz alá nyomhatja a segítségre siető embert, aki esetleg nem tudja magát kiszabadítani a szorításból, és megfullad.

"Csak és kizárólag” a partról segítsen az, aki nem tanulta a mentést, nyújtson oda egy törölközőt, faágat, matracot vagy valamilyen kötelet a bajban lévőnek, illetve hívja a vízimentőket, a Vízirendészetet, a 112-t vagy a katasztrófavédelmet. Ha a vízbe megy utána, akkor gumimatraccal vagy faággal próbáljon segíteni, de ügyeljen rá, hogy 3 méternél ne kerüljön közelebb a pánikban lévő emberhez, hiszen akkor az reflexből elkaphatja."

„Ha tehet valamit, amíg még biztonság van, tegye meg, de ha nem, akkor sajnos nem tud mit tenni egy ilyen helyzetben a laikus, mert minden mással a saját életét kockáztatja” – magyarázza Kováts. A saját életüket pedig a vízimentők sem áldozzák fel.

Azt, hogy ki szorul segítségre, nem mindig könnyű észrevenni. Bár a fejünkben egy kapálózó és segítségért kiabáló ember él, ez ritkán van így.

"Sokkal kisebb, félreérthetőbb jelekből lehet következtetni arra, hogy valami baj van”– mondja Kováts Norbert, ráadásul a jelek egymásnak ellent is mondhatnak: van, aki azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy hangosabban beszél, más viszont teljesen néma, mert minden erejével azon küzd, hogy a víz felszínén maradjon. Lehet gyanakodni akkor is, ha valaki nem normálisan, higgadtan viselkedik, hanem hirtelen mozdulatot tesz, zavart.

Nagyon változó, hogy mennyi ideje van annak, aki bajba kerül, ez egy-kettőtől akár több percig is tarthat. Ám „ha valaki már elmerül, és nem tud visszajutni a vízfelszínre, a fulladás nagyon gyorsan lezajlik.” Mert hiába hisszük, nem feltétlen működik egy ösztönös felszínre jutás. „Ha valaki úgy kerül bajba, hogy víz alatt van – például alvás közben beborult egy gumimatracról – lehet, hogy már nem fog tudni feljönni.”

Kováts Norbert azt mondja, pánikhelyzetben megszűnik a logikus gondolkodás, és a túlélési ösztön is rossz felé visz. Az esetek többségében a legrosszabb verziót választják az emberek, vagy nem ismerik fel, mit kell tenni. Például simán megfulladnak mellközépig érő vízben, mert miközben a felszínen maradásért küzdenek, nem jut eszükbe, hogy simán lerakhatják a lábukat, és kisétálhatnak a partra.

„Régen láttam egy ilyen esetet” – mondja Kováts, aki szerint sokszor az ösztön kerekedik felül a racionalitáson akkor is, ha elkap valakit az örvény. Ilyenkor ugyanis kapálózás helyett az ésszerű az ha valaki engedi levinni magát az örvény aljáig, majd elúszik oldalra, hogy kikerüljön az örvény hatóköréből.

Van, aki a hínártól pánikol be, holott az egyáltalán nem veszélyes. A vízimentők mindenesetre azt tanácsolják, célszerű elkerülni a vízinövénnyel benőtt területet, vagy ha belekerült, forduljon a hátára – így már nem érzi úgy, mintha a karjait és lábait lehúzzák a növények -, és úgy evezzen ki onnan.

A nyugalmat kell megőrizni, ha az ember bepánikol, magán már biztosan nem tud segíteni.
Egy hirtelen lecsapó viharban pedig még a partot is el kell hagyni, és mielőbb zárt helyet kell keresni.

A vízibalesetek 50-60 százaléka az alkohol rovására írható, de sok gondot okoz az is, hogy nem megfelelő úszástudással megy valaki mély vízbe, felhevült testtel ugrik a tóba, vagy véletlenül lefordul a gumimatracról.

„Úszni nem tudó emberek is simán elmennek vízibiciklivel, mentőmellény nélkül. Nem számít rá, hogy ha mély vízben lecsúszdázik, nem tud visszaugrani a fedélzetre. Az is probléma, hogy úszni nem tudók ezerpárszáz forintos, könnyen sérülő gumimatracokra bízzák az életüket, holott rá is van írva, hogy közvetlen életmentésre nem alkalmas.”

A Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata Egyesület adatai szerint tavaly 4 ezer könnyű sérültet láttak el a strandon, 100 emberhez kellett mentőt hívni törés vagy ficam miatt, 28 embert mentettek vízből, ebből 7 volt komolyabb eset, négy embert újra is kellett éleszteni.

Idén eddig 1200 könnyű sérültet láttak el, 13 esetben könnyebb, míg két esetben súlyosabb vízimentésük volt, egy embert kellett újraéleszteni. A sürgősségi mentőhajókat naponta többször riasztják, van, hogy part közeli balesethez is azt hívják mentő helyett, mert gyorsabban odaér. Közvetlen összeköttetésben vannak a mentőszolgálattal, így rádión tudnak szólni, ha baj van. A mentőhajók 5-15 perc alatt kiérnek a helyszínre.

Bár a halottakról nem ők, hanem a Vízirendészet vezet statisztikát, az elmondható, hogy az utóbbi időszakban kevesebb, mint 10 ember hal meg a Balatonban évente, ez a 90-es évekhez képest jelentős javulás, akkor ugyanis 40-50 ember esett áldozatul.

Kováts Norbert azt mondja, azért csökken drasztikusan a mentések száma a korábbi évekhez képest, mert a vízimentők a megelőzésre helyezik a hangsúlyt – munkájuk 90 százaléka ebből áll. Látják, miből lehet probléma, és inkább figyelmeztetik az embereket a veszélyre.

Az életmentés minden esetben ingyen van – még akkor is, ha a bajba jutott gondatlansága volt a fő ok -, az eszközmentés – például egy vitorlás felhozása, kivontatása – már pénzbe kerül.