A Kecskeméti Katona József Színház honlapján olvasható interjú Pápai Erikával:

Mezei Máriáról, a XX. század legendás színésznőjéről emlékezik meg a Győri Nemzeti Színház Pikáns zsoltár című előadása. A művésznőt egykori jelmezeiben, szavait és dalait felidézve Pápai Erika kelti életre. A darabot november 28-án láthatták a kecskeméti nézők a Vándorfesztivál programsorozatában.

- Egy nagyon ismert színésznőt, Mezei Máriát alakítja a Pikáns zsoltárban, amely egy hosszú időszakot, negyven év történet meséli el. Honnan származik az előadás ötlete?

- Nagyon fontos, hogy nem Mezei Máriát alakítom, ez az előadás inkább felidézése az ő életének. Az ötlet tizenhárom évvel ezelőtt született meg, és Szigethy Gábortól, Mezei Mária hagyatékának gondozójától származik, aki könyvet is írt róla, és kiállítást is rendezett. Akkoriban találkozott a kettőnk gondolata, mert abban az időszakban én is olyasmivel szerettem volna foglalkozni, ami engem igazán érdekel, amivel el tudok mondani valamit magamról - ennek apropóján kezdtük el összeállítani az anyagot. Gábor rengeteg eredeti dokumentumot hozott, abból válogattuk ki Mezei Mária fiatal korától kezdve egészen a haláláig azokat az anyagokat, amelyekről úgy éreztük, hogy a legtöbbet tudják elmondani a színészsorsról. A színészsorsok ugyanis borzasztóan hasonlóak, akár a huszadik századról, akár a tizennyolcadik századról beszélünk. Egy tevékeny színész pályája mindig kísértetiesen hasonló nehézségeket állít az ember elé. Az is érdekes, hogy Mezei Mária életében volt egy háború, voltak politikai változások, ám ezeket a politikai nyomásra történő konfliktusokat ugyanúgy meg lehet élni a mában is, még ha nem is ugyanabban a formában. A magánélet alakulása szintén hasonló. Tehát eredeti dokumentumokból, újságcikkekből, interjúkból, filmrészletekből, dalokból szerkesztődött az előadás, amely Mezei Mária színfalak mögötti életéről szól. Szigethy Gábor egyébként amellett, hogy szerkesztette és rendezte az előadást, tevőleges szereplő is: ő alakítja a mindenkori újságírót, aki Mezei Máriát kérdezi.

- Van-e hasonlóság az Ön és Mezei Mária élete, pályafutása között?

- Nagyon hasonlóan indult a pályánk: nekem is gyorsan jöttek a sikerek, még talán éretlenül, ezt pedig nehéz feldolgozni. Fontos, hogy az ember megtalálja önmagát ebben a sikerben. Utána az okoz nehézséget, amikor nem azt a pályát futja be a színész, amit szeretett volna, hanem kitérőkre kényszerül. Mezei Máriához hasonlóan én is felléptem kis lokálokban, rengeteget énekeltem. Amikor az ember elkezdi saját magát megvalósítani, megkeresni a saját mondanivalóját és helyét a szakmában - mert nem azt a színpadi életet élheti, amit szeretne -, az nagyon mély út befelé. Az előadásunkban olyan mondatok hangzanak el, amilyeneket bárhol bármikor én is elmondhattam volna, illetve mindannyian elmondhatnánk. De itt nem az a lényeg, hogy az ő élete és az enyém mely pontokon egyezhet, hanem az, hogy általában a színészélet milyen nagyon hasonló buktatókkal jár. Emellett az is kiderül a darabból, hogy az adott történelmi korszakban, a harmincas évektől a hetvenes évekig milyen volt egy nő sorsa.

- Mitől vált annak idején Mezei Mária ilyen nagy sztárrá?

- Igen, pontosan arról van szó, hogy sztár lett, „anélkül, hogy megmutattam volna valamit abból is, amit úgy érzem, tudok" - mondta ő. A harmincas években számos magyar film készült, s Mezei Mária hamar bekerült a filmgyártásba, így lett hihetetlenül sikeres és népszerű. Ezen kívül alkatilag is mindent megtett: lefogyasztotta magát, befestette a fekete haját vörösre, kitalálta a saját image-ét, és iszonyatos erővel dolgozott azon, hogy egy izgalmas femme fatale legyen. Aztán persze rájött, hogy ez nem az ő élete, neki ez kevés - hiába könyvelték el a franciás Mezeinek, ő ennél lényegesen több. Ezután nézett igazán szembe önmagával, s kereste meg a saját útját.

- Mióta játsszák ezt a darabot?

- Mint már említettem, tizenkét-tizenhárom éve állítottuk össze, és először Budapesten mutattuk be. De nem játszottuk folyamatosan, mert akkoriban született a fiam. Később több helyre is hívtak bennünket, majd két éve az az öröm ért, hogy a Győri Nemzeti Színház is műsorára tűzte a Pikáns zsoltárt.

- Ön először játszik a Vándorfesztiválon. Mi a véleménye erről a rendezvényről?

- Nagyon fontos és jó minden olyan színházi találkozó, ahol meg lehet mutatni magunkat a közönségnek és a kollégáknak is. Ezzel a fesztivállal megindul a városok között az átjárás, így a művészeti élet is egy kicsit mozgalmasabb lesz. Láttam a Vándorfesztivál idei műsorát, és én magam is szívesen megnéztem volna több résztvevő színház előadását. Nagyon jónak tartom, hogy nem csak Budapesten van ilyen rendezvény.