- Semmi nasi, még egy kis csoki sem…?!

- Azért ez nem egészen így van. Mindenki azt képzeli a gyermekeim csakis salátán, gyümölcsön és csirkehúson élnek. Ez egyébként abszolút nem igaz. Laráék is imádják a sütit, az édességet, na és a ropogtatnivalókat.

- Imádják… De „bűnözhetnek is”?

- Naná! Annyi a különbség, hogy én finomított cukorból és teljes kiőrlésű lisztből sütök. Észre sem venni a különbséget, ráadásul jóval egészségesebb.

- A Szonda Ipsos kutatásai szerint minden második magyar gyermek túlsúlyos. Miért? Gének? A mozgás hiánya? Rossz táplálkozás?

- Nem igazán lehet a génekre fogni… A szülőknek be kell látniuk, hogy hatalmas probléma a gyermekkori kövérség. Az az édesanya, aki egészségtelen, nasiknak nevezett kalóriabombákkal zsírosítja el a gyermeke szívét, s teszi beteggé, semmivel sem különb annál, aki bántalmazza, ütlegeli a csemetét. Nincs gyerekháj! A kiskorban megszerzett zsírsejtek egész életen át megmaradnak, s felnőttként - akárcsak a férjem, Norbi - életük végéig súlyproblémával küzdenek .

- Mit kell tennie a szülőknek…? Megoldás a tiltás, vagy a mozgásra való kényszerítés?

- Semmiképpen. Inkább a példamutatás a fontos. A fotelből, sült burgonyát rágcsálva nem mondhatom, hogy „mozogj többet”, „ne egyél már annyi csokit”. Van egy kis futógép a nappalinkban. Ezt akkor használom, amikor az edzés idejére nincs kire hagynom a srácokat. Ilyenkor aztán a gyerekek nem hagynak nyugtot... a kis Norbi hátul próbál felkapaszkodni, Lara pedig elölről támad, majd az edzés egy közös játékba megy át. Észre sem veszik mennyit futnak, mozognak, s közben azt is látják, hogy én is mennyit teszek az egészségemért.

- Így kedvük is van „edzeni”.

- Abszolút, Lara egyébként is mozgékony, mostanság a futópadon sétálgat, közben nézi a kedvenc meséjét. Nem kényszerítem, mégis van hozzá kedve. Ez az én igazi diadalom…

- Győrbe érkezett az Alakreform turnéja. A rengeteg hölgy között felbukkant egy-egy lurkó is.

- Ez még több energiát ad, megerősít abban, hogy nem hiába való a munkám. Egy alkalommal, mikor aerobikórát tartottam, Lara megkérdezte, hogy feljöhet-e mellém a színpadra. Amikor elkezdett tornázni, az összes, addig a megőrzőben levő kisgyerek beállt. Ahogy nekünk sikerül az embereket a mozgásra inspirálni, úgy Lara is elérte ezt a kortársainál.

- Be sem fértek a terembe, végül a szabad ég alatt tartotta meg az óráját. A nagy sikerre való tekintettel lesz még egy alkalom a Rába-parti városban?

- Idén mindenképpen tervezünk még egy ehhez hasonló „város mozgató” programot. Azt pontosan nem tudom, hogy mikor, mivel szeptemberig nincs egy szabad hétvégénk. Egy biztos, visszatérek!