Hazánkban jelenleg mintegy 650 ezer lakás hőigényét távfűtéssel biztosítják. Ezek túlnyomó része házgyári (panel falazatú) lakás, amelyeknek eredetileg gyenge a külső hőszigetelése és viszonylag nagy a belső hőáramlás. Az épületekben a hőmennyiség szabályozására és mérésére eredetileg nem volt lehetőség, az elszámolás 'átalánydíj' szerint történt, azaz a fűtött légköbméter arányában történt a számlázás, a felhasznált hőmennyiségtől függetlenül, így a lakók nem voltak érdekeltek a fogyasztás csökkentésében.

A korábban végrehajtott jogszabály-módosítások lehetővé tették az egyes épületrészek (lakások) számára, hogy saját hőfelhasználásukat méréssel vagy hőarány megosztással ('költségosztással') határozzák meg, ugyanakkor arra kötelezően alkalmazandó részletszabályokat nem tartalmaztak. Ez a helyzet sok lakóközösségben komoly viták forrásává vált, és bizonyos esetekben egyes lakók szempontjából méltánytalan megoldások jöttek létre. A lakások kedvezőtlen fekvése és a hőáramlási viszonyok együttes hatása miatt szélsőséges esetekben előfordulhatott, hogy a költségmegosztás alkalmazása során bizonyos lakások esetében - mivel a költségosztón mutatott értékeket korrekciós tényezők alkalmazása nélkül fogadták el - a takarékosság ellenére igen jelentős mértékben növekedtek a fűtési költségek. Mindezek alapján indokolt rögzíteni azokat az alapvető szabályokat, amelyeket a költségosztás során kötelezően figyelembe kell venni.

A rendelet tervezete letölthető a www.kormany.hu portálról.

OrientPess Hírügynökség