A hölgyeknél a szerb válogatott korábban nem nagyon hallatott magáról. Az esetek többségében még világversenyekre sem jutott ki, de sikeres kvalifikáció esetén is gyorsan kiszállt a küzdelemből. A hazai pálya azonban nagy előny, ezt a januári kontinentális tornán a fiúk is bizonyították. Zarko Sesumék saját közönségük előtt második helyezést értek el, ám ezt követően a londoni olimpián még a csoportból sem sikerült továbbjutniuk.

A szerb lányok eltökélték magukban, hogy lelkes szurkolóik előtt ők is mindent megtesznek a jó helyezés eléréséért. A fizikai és a taktikai felkészítés mellett a csapatvezetők nagyon intenzív PR tevékenységet is folytattak, hogy a drukkerek érdeklődését felkeltsék a női kézilabda iránt. Sajnos az egész Európa-bajnokság alatt látszott, hogy Szerbiában a női szakág megítélése messze nem éri el a férfiakét. Egy esetleges éremszerzéssel azonban Sasa Boskovic lányai sokat tehettek volna elismertségük javításáért. Ha ellenfelünk játékoskeretét a mieinkével összevetjük, megállapíthatjuk, hogy nálunk Magyarországon sokkal jobb kézilabdázók vannak.

A délszláv csapat legismertebb játékosa az irányító poszton szereplő Andrea Lekic. A Leki becenévre hallgató klasszist mi igazán ismerjük, virtuóz megoldásaival az AUDI ETO színeiben már sokszor tapsra ragadtatott bennünket. A hatalmas termetű Biljana Filipovic olyan erővel bírja meglőni a labdát, hogy még a férfiak is megirigyelhetik. Az ellenfeleknek Svetlana Ognjenovicra is érdemes figyelniük. A többi szerb játékos azonban korántsem olyan veszélyes, mint azt sokan gondolnák. A szakértők többségének megegyezett a véleménye abban, hogy a magyar válogatott kellő összpontosítással még Belgrádban is felülmúlhatja a szerb csapatot.

Hogy alakult a mérkőzés?

A bronzéremért vívott ütközet első gólját a hazai csapat szerezte, de Rédei-Soós Viktória akcióból, majd Görbicz Anita hetesből szerzett találatával gyorsan fordítottunk. A 10. percben még 6-6-ot mutatott az eredményjelző, ezután azonban a szerbek elléptek három góllal. Karl Erik Böhn időkérését követően összeszedettebben játszott a magyar csapat, ennek köszönhető, hogy néhány perc leforgása alatt egyenlítettünk.

A 25. percig kiegyenlített volt a játék, az első félidő utolsó öt perce azonban egyértelműen a magyar csapaté volt. Támadásainkat sikerült jól befejeznünk, hátul pedig Kiss Éva egyre gyakrabban találkozott a labdával. A félidőben így 21-19-re Magyarország vezetett. A második játékrészben szinte végig egy-két gólos előnyben voltunk, a derekasan küzdő szerbeket azonban nem sikerült leráznunk. Az utolsó négy percre kétgólos előnnyel fordultunk, vezetésünket azonban nem tudtuk megtartani, 33-33 lett a végeredmény.

Bosszantó volt, hogy tíz másodperccel a vége előtt lőtte a házigazda az egyenlítő gólt. Így hosszabbításra került sor. Az izgalom csak fokozódott, hiszen a ráadás első felében Szerbia vezetett. Következett a hosszabbítás második öt perce, ami maga volt a csoda. Válogatottunk erejét összeszedve hatalmas hajrát indított, s gyorsan három-, majd négygólos előnybe került. Innen már nem lehetett veszíteni. De nem ám: a lányok heroikus küzdelemben megszerezték a bronzérmet. Magyarország-Szerbia 41-38!

Hogyan értékeljük az összecsapást?

Látható, hogy a bronzmérkőzés valóságos lőpárbajt hozott. Már az első félidőben több gól született, mint a német-horvát, vagy a szerb-francia összecsapáson a teljes mérkőzés alatt. Ez lehet a támadójáték dicsérete, de a küzdő felek védekezését némi kritikával kell illetnünk. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem vennénk figyelembe a körülményeket. Az alig két hét leforgása alatt megvívott hét mérkőzés hatása nem múlt el maradéktalanul. A parkettán két végsőkig elcsigázott csapat birkózott egymással, ilyenkor az izmok már nem nagyon engedelmeskednek az agynak.

Aki valamennyire ismeri a kézilabdát, tisztában van vele, hogy védekezésben még több fizikai és szellemi energiát kell mozgósítani, mint támadásban. Az erőteljes fizikai terhelés miatt nemcsak az izmok, hanem az agy vérellátása is romlik. Ezzel magyarázható, hogy a játékosok részéről sokszor logikátlan döntések születtek. Mi szurkolók hajlamosak vagyunk éles kritika megfogalmazására, az emberi szervezet terhelhetősége azonban véges. Kívülállóként az is nehéz megítélni, hogy a góleső a kapusok, avagy a védők hibája. Előfordult ugyanis olyan eset, amikor a bekkek elkéstek a blokkolással, így a kapusok kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, de a hálóőrök lassú reagálása miatt is sok gól született mindkét oldalon. A magyar csapat a gyengébb védekezést csodálatos támadójátékkal kompenzálta.

Tomori Zsuzsanna elképesztő átlövés gólokkal demoralizálta a szerb hálóőröket, Rédei-Soós Viktória pedig mozgékonyságát kihasználva mindig megtalálta a rést déli szomszédaink védőfalán. Görbicz Anita jobbnál jobb labdákat adott társainak, a nekünk megítélt büntetőket pedig kivétel nélkül a hálóba vágta. Három alkalommal is előfordult, hogy amikor kezdett kritikussá válni a helyzet, előrerohant a védőként számításba vett Szekeres Klára és nagy gólt szerzett. A ráadás utolsó öt percére a látványos támadójáték mellett végre védekezésünket is sikerült összerántani, nagyot segítve ezzel a kapuban álló Kiss Évának. Az ütközet 65-70. perce között derült ki igazán, hogy a magyar játékosok jobb fizikai erőben vannak, mint a szerbek.

Ekkor már a kétkedők és a pesszimisták is megbizonyosodhattak, hogy hosszabbításban meg tudjuk nyerni a meccset. Ha egy csapat az éremért vívott összecsapáson diadalmaskodik a rendező felett, az minden elismerést megérdemel. Igen, nagyon jók voltatok, Lányok!

Véget ért az Európa-bajnokság, érdemes egy kis számvetést végezni

A küzdelemsorozat előtt úgy véltem, hogy a magyar válogatott valahol a negyedik-nyolcadik hely körül végezhet. Valljuk meg őszintén, sokan még a csoportkörből való kiesést is elképzelhetőnek tartották. A horvátoktól elszenvedett vereséget követően azonban a lányok legyőzték a németeket és a spanyolokat.

A montenegróiak elleni középdöntős fiaskó után a románokat sikerült egy ki-ki meccsen felülmúlni, így bebiztosítottuk helyünket Európa legjobb négy csapata között. Az elődöntőben a norvégok ugyan megálljt parancsoltak a mieinknek, a másnap vívott bronzmérkőzésre azonban újra egy eltökélt magyar csapat jött ki. Az elmúlt négy évhez képest több területen már most előrelépés volt tapasztalható Görbicz Anitáék játékában. A csapatot nem nyomta agyon a tét, játékosaink az igazán fontos összecsapásokon mindig jó játékkal rukkoltak elő. Szinte minden mérkőzés után kiemeltem, hogy a Karl Erik Böhn által irányított gárdának van tartása, a norvégok elleni elődöntőt leszámítva egyszer sem történt látványos összeomlás.

Támadójátékunk kifejezetten jó volt, Görbicz Anita gólerős játéka mellett szenzációs passzokat adott csapattársainak. Tomori Zsuzsanna az idei EB egyik üde színfoltja volt, az esetek többségében kiváló lövő teljesítménnyel rukkolt elő. Rédei-Soós Viktória első világversenyén egyáltalán nem volt megilletődve, villámgyors ritmusváltással és betörésekkel kitűnően hozta helyzetbe magát. Szamoránsky Piroska a beállós poszton nagyon jól kihasználta fizikai fölényét, s helyzeteket is jó százalékkal lőtte be. Szélsőjátékunk kissé ingadozott, bár Vérten Orsolya és Vincze Melinda támadójátéka általában jó volt. A korábbi évekhez képest védekezésben is történt előrelépés, itt azonban még van javítanivalónk.

Tomori Zsuzsanna, Szekeres Klára és Triscsuk Krisztina középen jól hatástalanította az ellenfelek támadásait, az igazi probléma a szélsők és alkalmanként a kettesek védekezésével volt. Pálinger Katalin visszavonulása óta kapusposzton nagy űr támadt, ám Herr Orsolya és Kiss Éva az esetek többségében megoldotta a rá bízott feladatot. Az elkövetkező két évben csapatunkat nem hajtja kvalifikációs kényszer, ám így is szükség lesz több összetartásra. A kapusok és a védőfal közötti harmonikus együttműködés ugyanis még nem igazán funkcionál, e területen mindenképpen előre kell lépni. Célkeresztben tartva a 2016-os riói olimpiát még több fiatal játékost kell beépíteni a csapatba, néhány poszton játékoscserére is szükség lehet.

Remélem, hogy a jövő versenyein Kovacsics Anikó több lehetőséghez jut. Indokoltnak érzem Orbán Adrienn keretbe hívását, jobbszélső poszton ugyanis kissé haloványabbak voltunk. A sérülésből felépülő Zácsik Szandra és Czifra Anita feltételezésem szerint a jövő válogatottjának húzó játékosai lesznek.

Ha csak néhány szóval kellene értékelnem csapatunk szereplését, röviden annyit mondanék: jó volt, szép volt.

Fotó: mno.hu