A vádlott állítása szerint viszont több alkalommal is egyeztettek, és egy ilyen találkozón ismertette például a hulladékgazdálkodási rendszer működését is. Az első találkozáskor le kellett alsóneműig vetkőznie, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nincs nála hangrögzítő. Dézsi ezt „bizarr történetnek” nevezte, amelyre biztosan emlékezne, ha megtörtént volna. A felek között a telefonhívások kapcsán is ellentmondás van: Dézsi tagadja, hogy kereste volna Alexandert, míg a vádlott többszöri hívást állít.

A per középpontjában a GYHG áll, ahol az ügyészség szerint az elsőrendű vádlott, K. Tamás és A. Alexander mintegy 758 millió forintos kárt okozott túlárazott vagy indokolatlan szerződésekkel. A védelem szerint viszont a döntések tulajdonosi, azaz önkormányzati utasításokra történtek.

A tanúként meghallgatott Szeles Szabolcs – aki Dézsi alpolgármestere volt – igyekezett szűkíteni saját felelősségét. Állítása szerint nem felügyelte a városi cégek működését, és aláírásai sem jelentettek érdemi ellenőrzést, csupán azt, hogy egy előterjesztést tárgyalásra alkalmasnak tartott. Több kérdésre nem emlékezett, illetve nem adott egyértelmű választ, például a cég pénzügyi helyzetével kapcsolatban.

A védelem azt is állítja, hogy a konfliktus hátterében egy optikai válogató tervezett beszerzése állt, amely miatt végül menesztették a cég vezetőit, bár ez nem része a vádiratnak. Dézsi kitartott amellett, hogy politikusként nem irányít cégeket, csak kéréseket fogalmazhat meg.

A tárgyalásokon feltűnő eddig a tanúk gyakori emlékezetkiesése, amely alól kivétel volt Dézsi volt kabinetfőnöke, Endrődi Péter. Ő részletesen beszámolt arról, hogy számos szerződést átvizsgálva aránytalanul magas „bánatpénzeket” talált, amelyeket később módosítottak a szerződésekben. Ezek adják a vád alapját.

(Fotó: Oxygen Hírügynökség)