Az állatok figyelme és veszélyérzete ilyenkor egyaránt a sztenderd alá csökken, így könnyebben okozhatnak baleseteket is – intett elővigyázatosságra a rendőrség.

Az őzek párzási időszaka július második felében kezdődik és augusztus közepéig tart. Egy-egy hidegfront ugyan időlegesen csillapítja az állatokat, mégis ezen időszakban számítani kell a vadveszéllyel is jelzett útszakaszokon a kiszámíthatatlan haladó, az utakra is kilépő őzekre. Emiatt a nyár második felében a vadelütéses balesetek száma megnő, hiszen az őz az egyike a legelterjedtebb hazai vadállatainknak. Az őz az erdők és kisebb erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek mellett a nádasokat, és a magas füves bozótos területeket is kedveli.

Az őzelütések túlnyomó többségében a vadállat sérül meg, míg a gépkocsiban anyagi kár keletkezik. Időnként azonban olyan vadelütésekről is hallhatunk, melyek személyi sérüléssel, vagy éppen emberi tragédiával végződnek. Ennek oka egyrészt, hogy az elütött vad a szélvédőt áttörve a gépjármű utasterébe csapódik, míg más esetekben a balesetet elkerülni szándékozó autós félre rántja a kormányt, s lehalad az úttestről, vagy összeütközik a szemből érkezővel.

A vadbalesetek megelőzése: a leginkább ajánlható módszer a figyelem, a fokozott óvatosság, s a csökkentett haladási sebesség (különösen akkor, ha az út mentén, néhány száz méteren belül őzeket látunk). A motorkerékpárosok védtelenebbek az autósokhoz képest, ezért a motorosoknak a vadveszélyes útszakaszokon még inkább indokolt az óvatosabb közlekedés.

A vadászok tanácsai szerint, ha őzet látunk átszaladni az úton, számíthatunk rá, hogy másik is követi, így mindenképp lassítsunk, dudáljunk. Amennyiben az autó elé ugrik, az egyetlen megoldás a vészfékezés! Emiatt ügyeljünk a követési távolságra is, mert az előttünk haladó autó elé is ugorhat őz. Semmiképp se rántsuk félre a kormányt, ne próbáljuk kikerülni az állatot, mivel ez nagyobb kárt okozó balesetveszélyes helyzethez vezethet. Ha megtörténik a vadelütés, akkor érdemes értesíteni a rendőrséget, mivel közúti balesetnek minősül. A helyszínelés jegyzőkönyve alapján lehet értesíteni a területileg illetékes vadászatra jogosult szervezetet (általában vadásztársaságot) is, erről a rendőrhatóság gondoskodik. Ez az alapja a kártérítési igény érvényesítésének is.