Milyen feladatot jelentett az Ön számára színházi, színpadi szerepekkel ellentétben kamerák előtt, egy napi sorozatban forgatni?
Nem volt szokatlan feladat számomra, hiszen korábban már szerepeltem a Kisváros című sorozatban.

Mit adott Önnek a Barátok közt?
Nyilvánvalóan az ismertséget. Feltétlen hozadéka a dolognak, hogy az utcán újra felismernek. Ez nagyon fontos és a színész számára lényeges velejárója a sorozatszereplésnek.

Említette, hogy fontos az ismertség egy színész számára… Örül annak, amikor az utcán megszólítják, nem zárkózik el?
Nem zárkózom el, örülök, természetesnek veszem és szeretem is. Nem hiszek abban, amikor inkognitóban jár egy színész, az butaság. Szerintem mindenki szereti, hogy felismerik, ha népszerű és kedvelik. Aki meg nem, szerintem az nem mond igazat. Biztos van olyan ember, akinek ez kevésbé fontos és csak a nagy művészet lebeg a szeme előtt, de szerintem ez a kettő gyönyörűen összeegyeztethető.

A sorozatból vagy a színházi világból ismerik többen ? Hogy tapasztalja?
A sorozatból. Nagyon sokáig vidéken játszottam színházakban, Szolnokon és Sopronban, mindegyik városban ismertek. Pesten nem olyan régóta játszom és nem is sok helyen. A Turay Ida Színházban és nem rég volt a Spirit Színházban a Fizikusok című előadás bemutatója is. Az ismertséget a televízió adja egyértelműen.

Mi volt a legemlékezetesebb forgatási feladata?
Nagyon szerettem, amikor volt túszul ejtés. Izgalmas feladatnak éreztem, hogy pisztolyt fognak rám. Ilyen forgatásnál annyira életszerű a dolog, sokkal inkább, mint a színházban. Mondhatnám azt is, hogy még színházban sem fogtak rám fegyvert soha, tehát nekem ez volt a legemlékezetesebb.

Nagyon hitelesnek kell lennie az ilyen jeleneteknek, ami Önöknek sikerült is.
Ilyenkor az ember szereti, hogy szerepet játszik, én azt gondolom és ez így jó. Teljesen azonosulni tudok, szoktam és szeretek is az adott szituációval. Nem is jut eszembe olyankor, hogy játszom abban a pillanatban, ugyanúgy a színházban sem, mert akkor ki is zökkenhetnék, ki is eshetnék a karakterből. Úgy élem meg a szerepeimet vagy a sorozatbeli jeleneteimet, mintha velem most a valóságban is az történne, amit játszom.

Látszik mindig, hogy minden egyes jelenetét nagyon hitelesen, jókedvűen és beleéléssel játssza. Szereti csinálni. Jól gondolom ezt, ugye?
Igen, nagyon szerettem csinálni. Nagyon jó két év volt az életemben. Viszont most már november óta nem forgatok. Ezen a héten megyek ki adásból. Néha nagyon fárasztó és nagyon zsúfolt volt. Amikor rendeztem, játszottam és mellette forgatnom kellett, az súlyos volt.

Mennyi jelenetet forgatott le egyszerre, egy fogatási napon?
Ez változó. Valamikor négy jelenetem van, valamikor csak kettő, valamikor 18. Ugyanakkor, ami még kicsit fárasztó volt, ezeket a jeleneteket meg is kell tanulni. Tehát nem olvassuk, nincs súgógép. Ezeket a szövegeket kívülről mondjuk, megtanuljuk. Amikor olyan tíz feletti jelenetszámom volt, az már sok. Egy jelenet- látja milyen hosszú- egy vagy két percig tart. Az ideális négy- öt, egy napra. Ez megtanulható, fáradtságmentesen leforgatható. Van, amikor egy nap kétszer-háromszor megyünk. Közben a színházban próba van, visszamegyünk még kicsit forgatni és este a színházban előadás.

Mennyivel tart előbbre egyébként időben a történet?
Durván két hónap az adás és a felvétel közti különbség.

Milyen előkészületek vannak a stúdióban, mielőtt kezdődik egy forgatás?
Próba. Egyszer megcsináljuk felvétel nélkül. Közben a rendező kitalálja, hogy hol álljanak a kamerák, milyen cselekvéssort csináljanak a szereplők. Összemondjuk a szöveget, aztán, amikor elpróbáltuk, felveszik. Húsz perc van egy jelenet felvételére, tehát muszáj tudni ott a dolgunkat, mert különben megcsúszik az egész nap. Nagyon szorosan be van osztva. Előtte, időpontra megyünk a sminkbe, a fodrászatba, erre van egy óra és utána megyünk a díszletbe.
Gondolom külső jelenetnél hasonlóképpen zajlik.
Így van. Először bent vagyunk a fodrászatban és a sminkben, majd utána kivisznek minket az adott külső helyszínre. Ott hosszabb idő van egy jelenetre, mert ugye ott nem áll a világítás, tehát be kell világítani. Kint általában egy kamerával veszik fel a jelenetet. Ilyen szempontból más.

Miért döntöttek úgy, hogy kiírják Emília karakterét?
Nem tudok semmit, nekem nem mondtak erről semmit sem. Azt mondták a sorozat készítői, hogy vége van a történetemnek, ezt az indokot kaptam. Nagyon kellemes színvolt volt Emília története, de más történetek következnek. Sorozatbeli anyukám is megy ( Irma- Borbáth Ottília – a szerk.) , filmbeli lányom ( Natasa- Mezei Léda – a szerk.) marad. Félix, tehát Lux Ádám már azóta nincs, mióta a sorozat történetében szakítottunk, mert nem voltam vele őszinte.

Köszönöm szépen az interjút!
Nagyon szívesen!

Sztárek Andreát láthatjuk a Turay Ida Színház Színpadán: a Janika című előadásban, mint szereplő; az Irma, te édes-ben, mint rendező és szereplő. Februárban pedig bemutatják az utolsó szerep című művet, amelyben szintén, mint szereplő láthatjuk. Ezen kívül a Spirit Színházban A fizikusok című komédiában. Február 23-án pedig a Turay Ida Színház vendégjátékával érkeznek a győrszentiváni Molnár Vid Bertalan Művelődési Központba a Férfiak a fejükre este című vígjátékkal. Az előadást Sztárek Andrea rendezte és játszik is benne. Főbb szerepekben: Sztárek Andrea, Détár Enikő, Xantus Barbara, Nyírő Bea, Seprenyi László, Topolcsányi Laura- az előadás írója, Szántó Szandra, Germán Lívia, Lovas Emília, Kereki Anna, Győri Péter, Cservenák Vilmos, Bácsatyai Gergely, továbbá Antalfi Anett, Domnanits Lilla, Kovács Dézi és Meleg Bernadett. Az előadás díszlet és jelmeztervezője: Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház alapító igazgatója.

Az interjút készítette: Csobay Dániel

Írta: Csobay Dániel

Főkép: Borsonline- Bánkúti Sándor

További képek: RTL KLUB/ Barátok közt; Turay Ida Színház