"Drága Dani!
Köszönöm a megkeresést! Boldogság számomra, hogy még mindig emlékszel rám, pedig már 2006-ban eljöttem a szeretett győri színházból, ami 10 évig nem is második, hanem első otthonom volt. 1997-ben a Grease-ben, Frenchy volt az első szerepem. 2007-ben még hazautaztam néhány előadásra és gálára, így jön ki a kerek 10 év, amit a Győri Nemzeti Színháznál töltöttem." - válaszolta megkeresésemre Tünde.

Hogyan emlékszel vissza a győri évekre, melyek voltak a legkedvesebb szereped?
Mondhatnám, hogy legnagyobb feladatom, a Miss Saigon Kim-je, vagy egy gyönyörű zene, a Nyomorultak Eponine-ja áll a legközelebb hozzám, de tulajdonképpen nem is tudnék választani, hiszen a Hyppolit a lakáj, a Hegedűs a háztetőn, vagy a Hair, a vicces Hotel Menthol, az Ibolya, Hello Dolly, a Webber Gála... Mennyi csodás lehetőségeket kaptam és sokat tanultam, örök hála Korcsmáros Györgynek- a Győri Nemzeti Színház akkori igazgatójának, és a többi legendás mesteremnek, Bor Józsefnek, Csengery Máriának, Böhm Györgynek, Bujtor Istvánnak, Bakó Gábornak, Schwimmer Jánosnak..., valamint köszönök mindent az egész fantasztikus társulatnak, akikkel csodálatos volt együtt dolgozni: Szulák Andrea, Gyöngyössy Katalin, Szűcs Kinga, Ajtai Beáta, Borbás Erika, Tihanyi-Tóth Kinga, Tóth-Tahi Máté, Bede-Fazekas Csaba, Mohácsi Attila, Nagy Balázs, Ungvári István, Vincze Gábor Péter és "név druszám" Csonka András, csak hogy a legközelebbi partnereimet említsem.

Egyik állandó színpadi partnerem Nagy Balázs, létrehozott egy Facebook csoportot “Nem hagyunk egyedül” címmel, és erre az oldalra sorra kerülnek fel jobbnál jobb színházi előadások, rejtett kincsek. Csodálatos kollégák mesélnek, hasznos tanácsokat osztanak meg, és Balázs is minden este bejelentkezik sok értékes információval, gyönyörű versekkel, színházi sztorikkal. Ez az összefogás olyan szívmelengető. Mióta meg van ez a csoport és újra láthatóak a régi előadások is, többen megkerestek, érdeklődtek, számos kollégával beszéltem a napokban. Most egy kicsit újból győrinek érezhetem magam, és ez olyan boldogító érzés!

Merre kezdtél új életet külföldön?
2006-óta az Egyesült Államokban, egészen pontosan Hobokenben, New Jersey-ben élek férjemmel és 11 éves kisfiammal, aki egy csodálatos, érzékeny, mindenre nyitott kis ember. Fantasztikusan zongorázik, saxophonozik, emellett sokat sportol, táncol, remekül rajzol és imádja az iskolát, alig várja, hogy visszamenjen.
Hoboken egy nagyon kedves kisváros, a Hudson folyó nyugati partján, fél órára a Times Square-től, közvetlen Manhattan mellett, de már New Jersey állam. Itt született Frank Sinatra, innen származik a Baseball és a Lipton tea, és itt forgatták az első híres torta reality show-t is, a Carlo’s cukrászdában.

Hogyan telnek a mindennapjaid Amerikában?
Egy jónevű Manhattani magán iskolában tanítok, délelőtt “substitute”, azaz helyettesítő tanárként, ami azt jelenti, hogy rövidebb-hosszabb távon helyettesítem a hiányzó tanárokat, így egész évben az óvodás korú gyerekektől a gimnazistákig szinte mindenkivel találkozom. Általában ének, tánc vagy dráma órákon. Délutánonként pedig egyéni és kis csoportos, hangképzéssel egybe kötött “Broadway” énekórákat és színpadi mozgást tartok a gyerekeknek. Év végén van egy kis bemutató a szülőknek, de ebben a tanévben már valószínűleg nem fogunk tanítani, így most itthonról néhány tanítványommal gyakorlunk online.

Az éneklést sem hagytam abba természetesen. Az Amerikában élő magyar közösségek rendezvényein, adománygyűjtő bálokon, nemzeti ünnepeken is rendszeresen fellépek. A Himnusz és az “ Elindultam szép hazámból...” népdal mellett van egy operett műsorom, egy 70 perces Edith Piaf sanzon estem és most készülünk Rozs Ildikó operaénekessel, egy zongoristával és egy hegedűművésszel egy újabb műsorra, amelyben megzenésített magyar verseket fogunk előadni. Reméljük hamarosan.

Hogyan élsz együtt a jelenleg kialakult világjárvánnyal? Milyen viszonyok vannak jelenleg nálatok kint?

Ez most mindenkinek egy nagyon nehéz, stresszes időszak, de meg kell próbálni a legjobbat kihozni belőle.
Egyenlőre azt érzékelem, hogy minden megpróbáltatás ellenére, egy csomó csodás dolog történik körülöttünk. Az emberek még jobban össze fognak, segítik egymást és mindenki a tudásához, tehetségéhez mérten bele ad valamit a közösbe, mert amikor baj van, akkor az egyéni érdekeket kötelességünk félre tenni és abban gondolkodni, hogy a közösség együtt hogy tudja átvészelni mielőbb ezt a nehéz időszakot.
Ezt a kényszer pihenőt nem érzem elvesztegetett időnek.
Ezek mindannyiunk számára értékes percek. Együtt van a család, rengeteget beszélgetünk a férjemmel és a kisfiammal, hármasban társasjátékozunk, minden nap együtt zenéltünk és végre van időnk könyveket bújni, rendezgetni a lakást.
Régi vágyam volt és most végre bele vetettem magam a zongora és gitár tanulásba. Már egészen jól haldok.

Amit Amerikában nagyon gyorsan meg kellett tanulnom, hogy a “team work”, vagyis a csapatmunka mindenek felett.

"Létrejött nálunk egy óriási, több mint 3000 fős, USA-ban élő magyar anyukák csoport, ahol a mai nap éppen a napi bevásárlás volt a téma. Az anyuka hozzájárulásával megosztom Veletek a bevásárlásról: "Vigyázzatok Magatokra! Húzz maszkot és kesztyűt! Inkább maradj otthon!!!"

Bevásárlás Tünde módra a járvány idején:
"Tegnap kimentem, mert éreztem, hogy meghosszabbítják,szigorítják a bentlétet.
Forróvizes domestos-os vödör a garázsba készítve, rongyokkal, induláskor.
Kesztyű, sál az arcom elé, jobb kézzel csak a hűtők, fagyasztók ajtaját és a "self check out" kezelése.
Kocsiba bedobok mindent, kesztyűt eldobom, sálat leveszem, kézfertőtlenítővel a kormányt, váltót, push start gombot lekenem, majd újabb kéz es orr fertőtlenítés.
Hazaérve minden egyes vásárolt dolgot a meleg domestos-os ronggyal áttörölöm a garázsban, férjem kesztyűvel ajtót nyit és egy tiszta szemetest tesz az ajtóba, amibe a letörölt áruk mennek, majd behúzza a házba.
Ezután ledobom magamról a ruhákat egy zsákba, kesztyűt eldobom, cipőmet a hipós vizbe dobom mielőtt belépek a házba, és egyből forró zuhany, hajmosással. Nálunk így történt meg egy utolsó vásárlás." - részletezte a járvánnyal kialakult körülményeket Tünde.

"Mindenkit arra buzdítok, hogy vegye nagyon komolyan ezt az otthon maradást. Ha mégis és csakis vég szükség estben, ki kell mennie, feltétlen húzzon kesztyűt, legyen rajta szájmaszk, ne fogdossa az arcát, tartsa a 6 lépés távolságot, siessen haza, mosson kezet és maradjon a fenekén, mert csak együtt, fegyelmezetten, felelősségteljesen tudjuk elérni, hogy ennek minél előbb és minél kevesebb áldozattal vége legyen!" - hívja fel a figyelmet a színésznő

"Szeretettel üdvözlök Minden kedves olvasót és Ölellek Benneteket!
Köszönöm szépen Dani!" - zárta szavait Csonka Tünde.

Én is köszönöm Neked Tünde!

Szerkesztette: Csobay Dániel

Fotók: Csonka Tünde, csonkatunde.com, port.hu, Rózsavölgyi Zsolt