"Köszönöm Danikám, hogy gondoltál rám, nagyon jólesik!

Borzasztóan nehéz ez a helyzet mindenkinek…Muszáj pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mert ha csak a problémákat látjuk, előbb-utóbb összeroppanunk. Én is próbálok optimista lenni. Bízom abban, hogy nem is oly sokára, már csak rossz álomként gondolunk vissza erre az egészre és folytathatjuk az életünket ott, ahol abbahagytuk." - kezdi gondolatait a fiatal színésznő.

Próbálom hasznosan eltölteni ezt a “kényszerpihenő időt”. Énekléssel, főzéssel, olvasással, takarítással foglalom el magam és persze minden nap figyelem a híreket. Némi aggodalommal tölt el, hogy bátyám felesége 8 hónapos terhes, de bízom benne, hogy ilyen körülmények között is minden rendben lesz majd.
Nagyon hiányzik a színház…Hiányzik, hogy belépek a művészbejáró ajtaján és Balázs huncut mosollyal üdvözöl. Hogy a művészbüfében Győzi megkérdezi: “Na hogy vagyunk ma virágszálam?” Hogy Otti 9 óra 55 perckor hív a Leander és Lenszirom próbakezdéshez és én még át sem öltöztem. Hogy a drága Koppány Zoli a próbákon minden alkalommal viccelődve odaszúrja: “Lenszirom! És akkor most fogd meg a botomat!” (Lábjegyzet: tényleg volt botja. ) Hogy felmegyek a titkárságra lakáspapírt kiíratni, és Adrival, Barbival ölelve köszöntjük egymást. Hogy délután sétálok a gyönyörű Győr városában és gyümölcsöt veszek a Széchényi téren. Hogy készülök az esti Elisabeth előadásra. Hogy a fodrásztárban Csilla felrakja a vérvörös parókámat. Hogy Szilveszter hív 19 órakor kezdéshez, és hogy felgördül az a bizonyos függöny. Hogy előadás után együtt nevetünk a színházszerető barátainkkal, akik minden este óriási mosollyal az arcukon várnak bennünket. És persze az is, hogy a büfében együtt fújjuk ki a fáradt gőzt a kollégákkal egy hosszú nap után…- tette hozzá Ági
"Kitartás kell, sok lelki erő és odafigyelés! Felelősségteljes magatartás, hogy minél hamarabb túljussunk ezen! Vigyázzunk magunkra, egymásra, és ha tehetjük, igenis Maradjunk Otthon!
És ahogy Janisch Évi kolléganőm is mondaná…Ölellek benneteket, de persze csak virtuálisan!"

Szerkesztette: Csobay Dániel
Fotó: Győri Nemzeti Színház - Fehér Alexandra