"A történet középpontjában egy 16 éves kamaszlány áll, akit az osztálytársai kiközösítenek, csak azért, mert a világot a maga teljességében látja és ezt ki is fejezi nyers őszinteséggel, ami meghökkenti a környezetét. Kilóg a közösségből és ezért bántják...."

Az eseményt a Magyar Vöröskereszt Autista Gyermekeket segítő Alapszervezete hívta le Győrbe, Árnics Katalin emlékének adózva.

"Az Üstökös zenés önvizsgálat - nem csak kamaszoknak" című előadás szerzője, Vörös István, aki 2002 óta rendszeresen ír színdarabot a társulat számára. A rendezésére Elek Dóra, a társulat vezetője ismét Kováts Krisztát kérte fel.

Alkotók:
Zeneszerző: Schneider Zoltán Rendező: Kováts Kriszta
Rendező munkatársai: Mudráninecz Éva, Horváth Szilvia
Díszlet- és jelmeztervező: Ruttka Andrea Fénytervező: Mudráninecz János
Smink-Haj: Nagy Réka
Grafikai tervező: Hübner Dorka

Szereplők:
a Baltazár Színház színészei: Erdős Balázs, Fehér Dániel, Keresztes Anna, Kocsi Zsófia, Kovács Anna, Kovács Veronika, Medetz Attila, Pátkai Andrea, Rafael Erzsébet, Szilvásy Márton, Vörös Ferenc
zenészek: Szőke Zsolt (gitár), Perger Guszty (ütőhangszerek)

"Olyasvalakit kerestünk, aki ezt a másságot úgy tudja megjeleníteni minden érdeklődő számára, beleértve orvost, olyan szakembert, aki gyógypedagógiai hallgatóként, vagy már szakemberként a mindennapi életben dolgozik, vagy a család számára, hogy hiteles legyen ez a másság, hogy ezzel is lehet együtt élni. A fő célunk ezzel az, hogy valamilyen mássággal élők felé is - autizmus, akár Down- kor - sikerüljön a társadalomban megtalálni az elfogadást. Megmutatni azt, hogy el lehet fogadni és lehet ezzel együtt élni. Értékes emberek azok is, akik kicsit különcek, különböznek a mindennapi emberektől." - mesélte portálunknak Kun Szilvia- a Magyar Vöröskereszt Győr-Moson-Sopron megyei igazgatója.

"A Baltazár Színház társulatának munkáját már ismerte Kati. Több, mint tíz éve működő társulat. Kati volt az, aki megmondta, hogy ez a darab és ez a társulat az, aki ezt legjobban meg tudja eleveníteni és érthetővé tudja tenni a szinpadon mindenki számára. A felkérés adott volt, eddig kellett várnunk, mert az Autizmus Viilág napja az áprilisban volt és a színtársulat is be volt már táblázva, a nyár pedig nem volt megfelelő, hogy ilyen eseményt rendezzünk. Mostanra valósulhatott meg ez az álom, de mi ezt az időpontot már tavasszal tudtuk, hogy októberben lesz." - tette hozzá

Hangsúlyozta: "Az első meghívás még Kati hívása volt a szintársulat felé, akik el is fogadták a felkérést. Kati álmát tovább visszük, valósággá formáljuk. A főbb cél az, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy minden emberben van olyan érték, amit nem látunk, vagy nem akarunk látni, mert éppen el vagyunk foglalva a mindennapos rutin dolgokkal. Ha egy kicsit odafigyelünk egymásra, akkor ebből egy szép közösséget, szép csoportot, szép kapcsolatokat lehet kihozni."

Szerkesztette: Csobay Dániel

Fotók: Csobay Dániel fotográfus