Szulák Andrea kivételesen szoros kapcsolatot ápolt édesanyjával, Rózsa asszonnyal, akit 15 éve veszített el.

– Először meg kellett szoknom, hogy nincs anyukám, aki nekem szinte mindent jelentett: szülőt, rokont, barátnőt, cinkost, menedéket, erőforrást, aki effektív része volt az életemnek. Hogy árva lettem és többé nem vagyok valakinek a gyereke – mondta a tragédiáról korábban a Nők Lapjában a színész-énekesnő, akit édesanyja – miután édesapja elhagyta őket – teljesen egyedül nevelt fel, ami manapság sem egyszerű feladat egy anyának, hát még a szocializmusban. Andreának azonban semmiben sem kellett hiányt szenvednie, hála anyukája lehengerlő személyiségének.

– A hatvanas-hetvenes évek hiányaira fittyet hányva anyu elképesztő módon kialakította a rendszert: mit, honnan, kitől szerez be. Részben gondoskodni szeretett volna az alapvető szükségleteinkről, részben el akarta kápráztatni csekély számú vendégseregünket… Egy jó kapcsolat soha nem árt. Ez a mi esetünkben azt jelentette, hogy az asztalon mindig volt szép hús, jó minőségű zöldség, gyönyörű gyümölcs. A mennyiséggel kapcsolatban volt némi hiányérzetem, bár az átlaghoz képest elég jól jártunk – osztotta meg emlékeit a színésznő, aki azóta maga is édesanya, Rozina most 10 éves.

Szulák Andrea több budapesti színházban is játszik, számtalan koncertet ad országszerte, és közben még a könyv kiadására is volt ideje. Az elgondolkodtató történetekkel színesített szakácskönyvben Andrea élete egyik legidillikusabb időszakát is felidézte, és bizony azt is bevallotta, néha szeretné visszaforgatni az idő kerekét.

– … ha tehetném, az életem bizonyos korszakait bármikor szívesen újraélném. Például azt az időszakot, amikor hosszas külhoni tartózkodásaim végén itthon találtam meg a boldogsághoz, sikerhez vezető utat. A sok-sok meghitt órát, amikor még élt az édesanyám és a Calypso rádiót hallgatva varrogattunk, hímezgettünk, mert igen, annak idején én magam készítettem a fellépőruháimat, én dísztettem, szabtam-varrtam – vallott a vágyairól.

Erdélyből szökött át a nagyapja

Andrea egy megdöbbentő családi titkot is elárul: nagyapja szökevényként érkezett Magyarországra az I. világháborút követő években.

"Anyai nagyapám Erdélyből szökött át Trianon után: gyalogszerrel, mellén széttépve az inget ordított az őt üldöző román katonáknak, hogy ide lőjetek. Egész életében büszke magyarnak tartotta magát, aki ha meghallotta a székely himnuszt, még közel a nyolcvanhoz is sírt, mint egy gyerek." – mesélte el Andrea a könyvben.

Forrás: lokal.hu

Kép: gyfz.hu