Grosics Gyula a Dorogi AC (1938-1947) a MATEOSZ - majd a klub utódja, a Teherfuvar- (1947-1950), a Budapesti Honvéd (1950-1956), valamint a Tatabányai Bányász (1956-1962) csapatában futballozott. Négyszeres magyar bajnok, összesen 390 élvonalbeli meccsen lépett pályára.

A magyar válogatottban 1947 és 1962 között 86 mérkőzésen szerepelt – ő állt az Aranycsapat kapujában 1948 és 1954 között is, amíg a válogatott egyetlen mérkőzést sem veszített el. Tagja volt az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon olimpiai bajnokcsapatnak, az 1953-as Európa Kupa-győztes (ami ma Eb), valamint az 1954-es svájci világbajnokságon második helyezett együttesnek is. Három világbajnokságon szerepelt, (1954, 1958, 1962), és természetesen az évszázad mérkőzésén, a londoni 6:3-as magyar-angol mérkőzésen is ő védett.

Grosics Gyulát 1954 novemberében az Államvédelmi Hatóság máig tisztázatlan okból kémkedéssel és hazaárulással vádolta meg. Kis híján börtönbe került – házi őrizetbe vették –, de végül „csak” az lett a büntetése, hogy 13 hónapra eltiltották a futballtól, majd Tatabányán kellett folytatnia pályafutását. A Bányászból visszakerült a válogatottba, sőt, még két világbajnokságon (1958, 1962) is szerepelt. Pályafutását Tatabányán fejezte be, 1962-ben.

Az újságírók hatszor választották be az aktuális év világválogatottjába. Négyszer jelölték őt az Aranylabdára, s mind a négy alkalommal a legjobb tíz között szerepelt. 1999-ben beválasztották a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé, 1952-ben – az olimpiai győzelem évében – az Év Sportolója, 1959-ben pedig az Év Labdarúgója volt.

Edzőként Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-ben és Kuvaitban – itt szakfelügyelőként a főiskolai és egyetemi klubok mellett – dolgozott. Tizennyolc éven át volt a Volán SC elnöke, s nyugdíjba vonulása után is aktív szereplője maradt a futballéletnek. 1995-ben a NOB és a MOB is olimpiai érdemrenddel tüntette ki.

A Magyar Labdarúgó Szövetség kora délután Telkiben köszönti Grosics Gyulát. (lm)

forrás: mlsz.hu