A Magyar Kupában három meccs is volt, a Videoton kétszer nyert, a második csapatukat viszont korábban búcsúztattuk a sorozattól. Az NB II-ben a két második csapat csatáját mindkétszer a piros-kéke nyerték, az NB I-ben viszont klubrekordot jelentő győzelmet aratott ősszel az ETO. ( korábban soha nem fordult elő, hogy 10 győzelmet arasson 13 forduló alatt a zöld-fehér együttes, és ez nem csak az idény elejét jelenti, hanem bármely egymást követő tzenhárom fordulót ) Ami a két csapat múltját illeti, az NB I-ben 89. alkalommal csapnak össze a felek.

A fehérváriak 1968-ban szerepeltek először az élvonalban és rövid kihagyásokkal azóta tagjai a legjobbak mezőnyének. Az ETO ez idő alatt 88 mérkőzésen találkozott a Videotonnal és 35 győri győzelem, 25 döntetlen mellett 28 fehérvári siker született, győri szempontból 137 rúgott és 120 kapott gól a mérleg.

Mindkét pályán a hazaiak domináltak eddig: a Győrben megvívott 45 mérkőzéen 26 ETO-siker, 12 döntetlen mellett mindössze 7-szer nyert a Vidi, a gólkülönbség 85–48. Mindez Székesfehérváron: 43 meccsen 9 ETO-győzelem, 13 döntetlen és 21 hazai diadal, a gólkülönbség 52 győri, 72 fehérvári gól.

Mintegy harminc olyan labdarúgó van, aki mindkét klubban játszott – többet-kevesebbet – az élvonalban. Néhányan a válogatottságig is eljutottak, de Burcsa Győző az egyetlen, aki a Videotonból és az ETO-ból is magára ölthette a címeres mezt.

Rangos azoknak a névsora, akik mindkét klubban játszottak az NB I-ben: Disztl Péter, Csongrádi Ferenc, Májer Lajos, Csonka Gyula, Jagodics Zoltán, Miriuta Vasile, Petres Tamás, Gyurmánczi Attila, Kovács László, Kurucz Ádám, Preszeller Tamás, Sallói István, Korsós Attila, Máriási Zsolt, Kuttor Attila, Földes István, Pető Tamás, Csató Sándor, Fodor Tibor, Farkas Balázs, Vayer Gábor, Vasas Zoltán, Sebők Zsolt, Pomper Tibor, Sándor György, Varga Róbert.

( Statisztika: Papp Győző, Kisalföld )