Németh Csaba bíró az ítélethirdetéskor elmondta: a vádlott beismerte az emberölést, és a tanúk vallomása, valamint a későbbi sértett feljelentése alapján zaklatásban is elmarasztalták. Hozzátette: kifosztásnak minősül, hogy a vádlott elvette a már halott nő két mobiltelefonját, azokból- mint vallotta - arról akart meggyőződni, hogy tényleg volt-e mással kapcsolata az asszonynak, mint ő azt gyanította.

A bíró szerint semmilyen méltányolható körülmény nem támasztja alá azt a védői kérést, hogy mondják ki: a vádlott erős felindultságban követte el tettét. Az ügyvéd a tárgyalás során azt hangoztatta: a kézzel kezdett, majd egy nyakra hurkolt törölközővel befejezett emberöléshez vivő láncolatot az indította be, hogy védence megalázva érezte magát, amikor a későbbi áldozat egy vita hevében hozzávágta azt a százezer forintot, amit tőle kapott.

Ráadásul, jegyezte meg a bíró, a férfi a tárgyalások során mindvégig saját sérelmeit, valamint azt hangoztatta, mennyi pénzt kötött az asszonyra, sokkal fontosabbnak látszottak számára az anyagiak, mint a párkapcsolat.

Németh Csaba kiemelte: a férfi javára írták, hogy büntetlen előéletű, tettéről feltáró beismerő vallomást tett. Hozzátette: a vádlotton "nem láttunk megbánást, egy fikarcnyit sem", amit elmondott, az sokkal inkább tettének önigazolása volt. Mindezek alapján a halmazat középértékének közelében állapították meg büntetését - tette hozzá.