infóGyőr: - Nemrégiben még azt lehetett rólad hallani, hogy testileg és lelkileg is kimerültél, sőt, egyeslapok depresszióról, pánikbetegségről és szorongásról is cikkeztek. Most viszont azt látom, hogyszinte ragyogsz! Sikerült magad mögött hagynod a nehézségeket?

Tóth Vera: - Legutóbbi győri fellépésemkor, körülbelül egy éve volt a csúcspontja ennek az időszakomnak. Szerencsére a színpadon ez akkor nem látszódott rajtam.Azóta elégsok minden történt, átmentem ezen a mélyponton... Most már csak a zene van és rájöttem, hogy miaz életem értelme. Ez pedig nagyon nagy felfedezés, mert mindenki erre a kérdésre keresi a választ. Azt pedig csak türelemmel,megértéssel és belső munkával lehet megtalálni.

iGy: - Mit jelent számodra a zene?

T. V.: - Rájöttem, hogy a zene sokkal fontosabb, mint gondoltam. Persze, ezt eddig is mondtam, de akkor őszintén szólva inkább csak közhelyes üres szavak voltak számomra. Akkor tud valami a legfontosabb lenni, ha szeretettel és odaadássalállsz hozzá. Most már azt csinálom, amit szeretek, úgy, ahogy szeretném. Így már sokkal könnyebb azt mondani, hogy ez a mindenem,hiszen tudom, hogy teszek érte.

iGy.: - És ezt a dalaidban is megpróbálod átadni?

TV: - Persze. Folyamatosan írok dalszöveget abból az időszakból táplálkozva, amikor kezdtem rájönni,hogy egy belső munkát kell kezdenem. Alegjobbak azok, amiket akkor írtam, amikor nagyon magam alatt voltam. Azt szokták mondani, hogy a
fájdalom nagy alkotóerő. Ezt saját magamon is megtapasztaltam.

iGy.: Dalszövegeket írsz, nagy munkában vagy, tehát mostanság készülsz új dalokkal illetve albummal?

T. V.: Igen, s most közösen dolgozom HrutkaRóberttel. Nagyon jó dal és zeneszerzőnek tartom. Ráérzett a stílusomra és ezt próbáljukmegvalósítani, illetve puhatolózunk, hogy mi az, ami mégbennünk maradt és ezt próbáljuk kibontakoztatni.

iGy.: - Mennyire hiszel a spiritualitásban és sorsban? Olvastam, hogy van egy angyalterapeutád.

T. V.: - Igen ez valóban így van. Ez egy eléggé komplex dolog. Az ember általában nem jelentiki, hogy ő az angyalaival dumál, mert furcsán néznek rá. Azonban úgy gondolom, mindenki hiszvalamiben; fontos a hitünk , kell hogy valamibe tudjunk kapaszkodni. Én egyik lábammal a realitás,a másikkal pedig a spiritualitás talaján állok. Hiszek abban, hogy az energiák hatással vannakránk.

iGy: - És a zene is gondolom…

Tóth Vera: - Valóban a zene is lehet része a spiritualitásnak. Egy tehetséggel megáldott ember olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amivel kifejezi magát akár a zene, akár a festészet terén. Én úgygondolom, hogy közvetítő eszközei vagyunk valami felsőbbrendű dolognak, amivel akár táplálhatjukaz emberek hitét is. Ez egy nagy felelősség. A példaképei vagyunk mi a hétköznapi embernek, akikfigyelemmel kísérik az életünket, az összeomlásunkat és a felemelkedésünket. Rengeteg levelet
kapok, hogy hány embernek adok energiát, és hitet; vannak akiket az én dalaim mentettek meg azöngyilkosságtól. Megpróbálom magamat adni és minél kevesebb bulvár és pletykalapban szerepelni,igyekszem hiteles művész maradni.

iGy.: - Hogyan kapsz igazán energiát? Rajongói levelek, üdvrivalgás a koncerteken, tapsvihar?

T.V.: - Azt mondják, hogy a taps az ego kifejezőeszköze. Hozzátartozik a művész
életéhez, hogy tapsolnak neki. Viszont engem az sem zavar, ha nem tapsolnak, hanem csak ülnekés néznek, mert az nem feltétlenül jelenti azt, hogy te rossz vagy. Egyszer Kínában léptünk fel KirályViktorral és kiderült, hogy az ottani emberek nem tapsolnak, hanem integetnek, lehengerlő látvány volt. Amúgy ismerek egy hölgyet, aki aférjével járja a világot és meditációs koncerteket adnak. Ő mondta el, hogy a taps az egot tápláljaés megkérte a közönségét, hogy ne tapsoljanak a koncertjükön, hanem az utolsó dalnál lassankéntszivárogjanak ki. Mindezek után hihetetlen lelki béke szállta meg őket. Szóval, nem is olyanbiztos, hogy fontos a taps, inkább az, hogy olyan emberek üljenek ott a koncerteden, akik azértmennek oda, mert hallani akarják a dalaidat, kíváncsiak rád. Ezt nagyon nehéz elérni.

iGy.: - Hogy érzed, te elérted ezt?

T.V.: - Még nem teljesen, most bontogatom a szárnyaimat. Át szeretném kicsit formálni az emberektudatában azt a téves képet, hogy én egy celeb vagyok. Szeretném, ha művészként tekintenének rám, alkotó emberként látnának, aki hozzá tud tenni az ő életükhöz. Van egy "Random trip"nevezetű koncertsorozat Budapesten, ahol minden véletlenszerűen történik. Elkezd a dobos játszaniegy ütemet, játszik valamit a többi zenész is és a végére egy komplett dal elkészül. Nagyon sok emberodajött hozzám miután felléptünk ezzel a produkcióval, hogy mekkora megdöbbenést jelentett aszámukra ez az énem. Pedig ez vagyok valójában, Tóth Vera, énekesnő.

Fotó: Nagy Péter