Mint ahogyan április 5-én már beszámoltunk róla, csoportosan elkövetett erőszakos nemi közösülésért ült börtönben az úszóválogatott szövetségi kapitánya, Kiss László.

Az eset 1961-ben történt, a botrány azonban olyan hatalmas méreteket öltött napjainkban, hogy szinte minden média és közszereplő megszólalt már az ügyben.

Most kiderülni látszik az is, hogy ezekben az években nem ez volt az egyetlen eset, amit elkövetett az edző. S amíg az első vétségért 3 év letöltendő börtönbüntetést kapott, addig a másik esetnél 'bizonyítottság hiánya révén' felmentette őt a bíróság.

Ma érkezett:

A felröppent hír kapcsán egyre többen emelik fel a hangjukat múltbéli események miatt. Steroidok, bántalmazás, testi fenyítés és hasonló - nem éppen edzéshez való - viselkedési szabálytalanságok látnak napvilágot. Volt úszók, sportolók és szülők is nyilvánosan beszélnek az uszodában történt eseményekről.

És itt merül fel a kérdés:

Miért olyan fontos, hogy ma is beszéljünk olyan történésekről, melyek akár több tíz éve történtek? Milyen tanulságot és iránymutatást vonhatunk le azokból a folyamatokból, melyek azóta történtek?

Egyáltalán, hogy lehet az, hogy egy nemi erőszakot elkövető embert évekkel később akár díszpolgárrá avasanak?

Kinek és milyen módon felelőssége? Milyen következtetések, etikai viselkedési normák betartása szükséges egy példaértékű élet megteremtéséhez?