A vadaspark tájékoztatása szerint úgy tűnik, a kis állat túl van a sorsdöntő időszakon, szépen cseperedik, az érdeklődők némi türelemmel és szerencsével már most is megpillanthatják. A Liszt-majom nevét német tudósoktól kapta, akiket elbűvölt a Liszt Ferencére emlékeztető „hajviselet”. Az elnevezés annak ellenére megmaradt, hogy a tudomány ma a kevésbé fantáziadús, angolból átvett gyapjasfejű tamarinként is ismeri.

Bár viszonylag nem ritka az állatkertekben, a Liszt-majom az egyik legveszélyeztetettebb főemlős. Élőhelyén, az észak-kolumbiai esőerdőkben a feltételezések szerint mindössze 2000 ivarérett egyed él, számuk folyamatosan csökken. Pusztulásukhoz nagymértékben hozzájárult, hogy az 1960-as és 1970-es években tömegesen exportálták az Egyesült Államokba, egészségügyi-gyógyszerészeti kutatóintézetekbe. A feltételezések szerint 20-30 ezer példány hagyta el így Kolumbiát. A Liszt-majom ma már szigorú védelmet élvez, a Szegedi Vadaspark is nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja és szaporítja. (da)

FH