Az Afrika középső területein élő vörös bivalyokat a világ alig két tucat állatkertjében mutatják csak be, és összesen mintegy másfélszáz egyed képviseli ott a fajukat.

A két vörös bivaly először csak a többi lakótól elzárva ismerkedhetett meg az új környezettel és a szomszédokkal. Ez alatt az idő alatt, a karám két oldaláról, biztonságosan mérhette fel egymást az Afrika kifutónk minden régi és új lakója. A „karantén” után jött el a közvetlen találkozások ideje. Ez persze, nem megy mindig zökkenőmentesen, idő kell az összeszokáshoz.

Rokonságban áll a sokkal közismertebb fekete kafferbivallyal, ezért vörös kafferbivalynak, vagy afrikai erdei bivalynak is szokták nevezni. A természettudósok Az afrikai vadbivalynak két alfaját különböztetik meg. A legtöbb természetfilmben és útleírásban az Afrika déli részén élő, fekete színű kafferbivalyról esik szó, és ez az állat látható leggyakrabban az állatkertekben is. A valamivel északabbra, és inkább az erdős, mocsaras területeken őshonos vörös vadbivallyal ezért sokkal ritkábban találkozhatunk. Nevét vörösesbarna szőrzetéről is kapta, jellemzője, ahogy az állat öregszik szőrzetének színe is fokozatosan besötétedik.

Termete jóval kisebb, mint a szavannán élő rokonánál, de abban is különböznek, hogy a bikák homlokán nem található meg a sisakszerű szarvpáncél. Hosszabb, vörösesbarna a szőrzete, marmagassága 1,1-1,3 méter, tömege 270-320 kilogramm, testhossza (a fejjel együtt) 180-220 centiméter körül van. Faleveleket és kisebb mennyiségben fűféléket fogyaszt.

Leggyakrabban kis létszámú csoportokban élnek, rejtőzködő életmódot folytatnak. Többnyire éjjel jár táplálék után, kerülve a hőséget. Ha nagyon meleg az idő, a közeli mocsarakban, sárfürdővel hűtik le magukat.

Társas kifutónkban egyre gyakrabban láthatóak már együtt, a többi afrikai szomszédjukkal.

Látogasson, el a győri állatkertbe keresse meg új lakóinkat, és töltsön el egy tartalmas, élményekben gazdag napot nálunk.