Cseri Dávid fiatal egyetemista, nagyapja Cseri Antal ereklyéit felhasználva, alkotta meg könyvét, felelevenítve a történelmet. A könyv, az olvasóját visszarepíti az 1930-as évek falusi életébe, bemutatja a győrzámolyi település életét, az ott élők szokásait. A ritka és jó minőségű képek, szórakoztató anekdotákkal megspékelve, egy kellemes nosztalgikusutazást nyújtanak.

Ritka, hogy ilyen fiatalon valaki könyvet ír, mi volt az indítatás?
A nagyapám fotós volt, és otthon a fiókban hevertek a képei. Egy pályázatra beküldtem őket, ahol meg is jelent belőle jó pár. Az akkori osztályfőnököm ezt látva, a képek egyedisége miatt, ösztönözött arra, hogy készítsek belőlük egy könyvet, hiszen nagyon egyedülálló fotók és akkoriban nem volt jellemző, hogy falun készültek ilyen minőségű képek. Ennek három éve, azóta volt belőlük egy kiállítás, és közben folyamatosan készült a könyv is. Nem akartam, hogy elvesszenek a képek.

Adottak voltak a fotók, hogy foglaltad őket könyves keretbe?
Elkezdtem felkeresni több idősebb falubeli embert. Sokat segített, hogy nagypapám húga naplót vezetett, azt használtam fel, ő leírt mindent, hogy milyenek voltak az akkori házak, a falubeli események, úgy maga az élet. A képeken szereplő emberek beazonosításában a nagymamám segített, majdnem mindenkit ismert, így volt ez falun annak idején, ma már a kisebb településeken is távolodnak az emberek egymástól.

Intenzív nosztalgia lehetett a falubelieknek olvasni ezt a könyvet, milyen visszhangja volt?
Nagyon örültek, valaki megtalálta magát a fotókon, vagy a szüleit. Akadt olyan is aki elsírta magát. Illetve más településen is olvassák, hiszen abban az időben hasonlóképpen éltek a falusi emberek, a környező településeken élőkben is emlékeket ébresztett. Külföldön élő leszármazottaiknak is elküldték a könyvet, Amerikától, Párizson át, Ausztráliáig.

Nagypapádnak volt lehetősége elolvasni a könyvet?
Sajnos nem, már akkor sem volt velünk, amikor könyv gondolata megfogant. De jó érzés az, hogy munkáit tovább tudtam vinni, és maradandóvá tettem a fotókat.

Azért abban az időben az 1930-as évekről beszélünk, nagyon ritka volt, hogy valaki fényképezőgéppel rendelkezik…
Így van, nagyapám azért engedhette meg magának, mert a dédapám bíró volt, és az ő nagyapja volt a Hédervári gróf. Sok képen a papa is rajta van, már akkor is volt időzítő. Típus szerint Agfa Prontor II fényképezőgépe volt, optikai lencsés, utána néztem 20 dollárba került akkoriban az USA-ban, ami itthoni pengőbe átszámítva annyinak számított, amiért fél évet kellett dolgozni.

Kortársaid mit szóltak a könyvedhez?
Támogattak a barátaim, és meglepő módon nagyon sok fiatal volt az első könyvbemutatón.

Neked mit adott a könyv megírása?
Sok olyan rokonomat megismertem a könyv által, akiről eddig nem is tudtam, pedig van, aki csak két utcával arrébb lakik. Nagyon sok mindent megtudtam a családomról, rokonaimról és, hogy ők hogy éltek, mit csináltak.

A könyvírás számodra egyszeri dolog, mert volt egy adott téma, vagy tervezel többet is?
A napokban fejeztem be a következő könyvemet, de az teljesen más téma. Olyan régi nagy magyar lovasokról szól, akik már feledésbe merültek, pedig a világon mindenhol ismerik a nevüket, Magyarországon pedig nem. Ez a téma azért is fontos számomra, mert magam is lovas vagyok, és szívügyem a lovas élet.

Mikorra várható ez a könyv?
Legkésőbb januárra, most elküldtem egy ismert lovasnak, megkértem, hogy nézze át, és egészítse ki, ha valami hiányos benne. Ennél a könyvnél viszont az előzővel ellentétben a fotókért küzdök, hogy legyen valós illusztráció.

A könyv az ország valamennyi könyvesboltjában kapható, a Felvidéken, Szerbiában és Erdélyben is több helyen hozzá lehet jutni. Büszkeséggel tölti el íróját, hogy falujáról szóló könyve az egyik nívós pesti könyvesboltban nyáron a hét könyve lett.

FOTÓ -Rácz Ágnes Photography

A könyv Facebook oldala