Olyan képet mutat rólunk, utcán sétáló emberekről, vagy éppen olyan helyzetekre hívja fel a figyelmünket, ami mellett muszáj megállni egy pillanatra és elgondolkodni azon, vajon mit is látunk.

- Amíg színes fotókkal dolgoztam, addig is dicsérték a képeimet, de az elismerés megállt ott, hogy de szép kék az ég ezen a fotón- meséli Péter.- A fekete-fehér megadja azt a lehetőséget a szemnek, hogy tényleg a lényegre koncentráljon. Az a célom, hogy elgondolkodjanak a képeimen, észrevegyenek benne engem, a hangulatomat. Jó lenne, ha minél többen felismernék a látásmódomat, ha kitűnne az az egyediség, amit magamból adok a képeknek.

Nagy Péter /Fotó: Manzard Café/

És valóban. Nem kell óriási művészi érzékkel bírni, nem kell elvontan gondolkodni ahhoz, hogy észrevegyük a pillanat szülte szépséget, bánatot, kontrasztot, fricskát, erőt, vagy bármit, ami mindannyiunk előtt ott van, csak nem biztos, hogy észre is vesszük.

A Streetphoto Győr, nagyon kedvelt oldal, sok kép alatt ott a hozzászólás: „Jé, ez én vagyok”. És valószínűleg észre sem vette, hogy fotózzák, különben lehet, hogy fel sem került volna.

- Szeretem a természetes, nem beállított képeket. Amikor valaki pózol, elveszik a lénye, a varázsa. Attól szép egy arc, hogy dühös, vagy nyugodt, elcsigázott, vagy őszintén mosolyog. A pózolás grimaszokat szül, ami már megint egy másik kategória, de nem utcai fotózás- véli Nagy Péter.

Fotósunk munkáit megnézheti itt, a galériák között, vagy látogasson el Péter közösségi csoportjába, ahol rengeteg street photo-t, azaz utcai fotót talál.

Egy kis adalék:

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége kezdeményezte A MAGYAR FOTOGRÁFIA NAPJÁnak megünneplését. Ezen a napon készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen fénykép (dagerrotípia). Minden fotótörténeti forrásmunka egybehangzóan állítja, hogy 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Ez a nap alkalom arra, hogy a társadalom figyelmét a fotókultúrára és egyben a fotótörténeti értékekre irányítsuk