Többek között a búcsú koncerten elhangzott Bartók szonátáról is kérdeztem Váray László tanár úrat.

Hogyan került kapcsolatba a Pannonhalmi Bencés Apátsággal?
1995- ben kerültem a Pannonhalmi vezetőség látókörébe, akkor hagytam abba a ritmustanítást a Győri Tánc-és Képzőművészeti Iskolában. Azzal a tapasztalattal, amit középiskolásokkal csináltam, ezenkívül még 25 év Konzi tapasztalattal mentem át Pannonhalmára. Megkeresett a mostani főapát, Hortobágy H. Cirill, aki akkor még gimnáziumi igazgató volt, mert mind a mai napig tudja, hogy mennyire jól tudok bánni a 14-18 éves nemzedékkel. Akkoriban még csak néhány hangszert tanítottak. Az volt a tervük, hogy az apátságnak legyen Big Band-je, ugyanis cserelátogatásokkor tapasztalták, hogyha egy másik gimnáziumnak van Big Band-je, talán ők is képesek erre. Ehhez volt szükség a dobra, meg rézfúvósokra. Így kerültem oda, nyugdíjaztatásom előtt 9 évvel. 2004- ben nyugdíjaztak. Akkor a Széchenyi István Egyetem docense voltam, de mellékállásban elvállaltam. Ennek most már 24 éve. Ez lenne a 25. év, hogy tanítok, de eldöntöttem magamban, hogy 75 éves koromig tanítok, így elköszöntem a gimnáziumtól.
Nagyon barátságosak voltak velem. Külön akusztikai termet csináltak nekem. Beszereztek minden hangszert, mindent megtettek, én a saját akaratomból szerettem volna eljönni. ’68-ban kezdtem tanítani. 75 éves vagyok, elfáradtam.

Miért pont a Bartók szonátát választotta erre az alkalomra?
Korábban egy zongoraavató koncerten már játszottuk ezt szonátát és igazgató úrral úgy döntöttünk, hogy ezt kellene búcsú koncerten is eljátszani. Erre április 18-án került volna sor, de sajnos volt egy autóbalesetem és áttettük szeptember 9.-re. Pannonhalmán, az újonnan kialakított koncertteremben fogjuk előadni, két zongoristával és két ütőhangszeressel ezt a szonátát. Ez egy olyan qvartett, melyben a szereplők hangszertípusait nézve a két zongora mellett, az ütősök közül az egyik nem játszik szilofonon, a másik nem játszik timpanin. A timpanista kisdobot is üt, meg nagydobol, tamtamozik meg triangulumozik is és egyéb hangszereket is üt
A koncerten közreműködnek Váray Tamásné Szűts Katalin - a Széchenyi István Egyetem Varga Tibor Zeneművészeti Intézetének dékánhelyettese, tanszékvezetője,
főiskolai docens és valamikori növendéke; illetve, szintén az intézmény tanára dr. Fodorné Kerékgyártó Csilla főiskolai docens, zongoratanár elvállalták az első és a második zongora szerepet. A másik ütős pedig a 74 éves Fazekas László - a váci Bartók Béla Zeneiskola ütőtanára.
Ez egy rendkívül izgalmas darabja Bartóknak, amit az összjáték tesz nehézzé, bár külön a hangszerek és a szólamok sem könnyűek.

Mennyi előkészületet igényel egy ilyen koncert?
Ebben a felállásban 11 koncertet játszottunk már. Olyan nehéz ez a darab , hogyha egy ideig nem játssza az ember, akkor komoly gyakorlás nélkül nem megy, főleg, hogy már 75 éves vagyok. A timpanit Mosonmagyaróvárról egy volt növendékemtől, Varga Bence tanár úrtól kapom, aki az ottani iskola igazgatója. Úgy kaptam rá, hogy egyszer Kodály tanár úr azt mondta, hogy amíg maga nem tudja eljátszani a Batók szonátát addig nem is dobos. Még Szabó Miklós tanár úr is biztatott, aki a zeneakadémia tanára és az én tanárom is volt. Ez inpirált arra, hogy különböző tempókban különböző feszített körülmények között képes legyek eljátszani, talán Kodálynak is egy bizonyítás volt. Ez egy olyan három tételes szonáta ami elbír többféle megoldást, így a 75 évesen hozható tempót is. Bartók is játszotta többféle tempóban, ez arra a következtetésre ad lehetőséget, hogy több féle tempó is lehetséges.
Huszonéves voltam amikor átvettem a timpani széket Greiner Antaltól, aki vagongyáriként az öntevékeny fílharmónikus zenekarnak volt a timpanistája. Én pedig már az alapítástól 68 óta hivatalos timpanistája lettem a Győri Filharmonikus Zenekarnak. Megszereztem az angol kottát, és a politikai rendszer ellenére ahol tilos volt másolni, féltek a szamizdad/ engedély nélkül kinyomtatott brossura/ dogoktól, titokban lemásolta nekem. Nem csak koncertre használtuk a darabot, hanem megkértünk valakit, hogy ismertesse, összehívtunk zenetanárokat a megyéből és Szabó Balázs a Varga Tibor zeneművészeti tanárképző intézet zenetörténet tanár tartott előadást 2004 okt 25.-én. A koncert volt a bemutató része az előadásnak. Ez mondhatnánk egy továbbképzés volt ami akkor egyébként még nem létezett. Eljátszottuk ifjúsági koncertnek, sőt a győri balettnek is, hogy tanulmányozzák. Szoktam idézni előadásokon a darabból, mert nagyon szívemhez nőtt.

Miről szól a zenemű?
Nincs kifejezett programja ennek a darabnak, de vannak érdekes részei. Például a harmadik tétele a második világháború előtti K und K (kaiserlich und königlich, magyarul császári és királyi) császári és királyi hadsereg gúny rajza. A második tétel az egy nagyon intím természet zene, vagy meditációnak is lehet nevezni. Az első tétel az Bartóknak egy lelki vívódása, megjelenik a bosszúság és öröm minden féle formája. De nem lehet mondani, hogy ez egy tetten érhető programzene lenne. Összjáték szempontjából Bartóknak az egyik leg érdekesebb és legnehezebb darabja. Ezért izgatott, hogy megcsináljam. Nagy Zoltán ütőtanáromtól is kaptam egy kottát biztatásként, a legfőbb biztatást a jó Istentől. Jövőre nagy terveim vannak, megjelenik az indiai zenei kutatásomról egy könyv, melynek címe „India magyar kincsei” lesz. Olyan ereszkedő dallamokat találtam Indiában, ami hasonlít a magyar népzenére, de ez nem azt jelenti, hogy onnét származunk, csak érdekes párhuzamok vannak.
Igaza lett Kőrösi Csoma Sándornak, aki azt mondta: „Keressetek kutassatok, mert egy nemzet sem talál annyi érdekességet az indiai történelemben, mint a magyar.”

Megcsináltam azt, hogy a kottában levő ütemszám, a szerző által írt tempójelzés, tételenként és az általuk játszott tempók, hogy hol térnek el és miért. Ez jó arra, hogy a még nem rég élt Bartók művébe szeretné bele élni magát. Elhoztam még egy előadás vázlatot Bartók két zongorára és ütőhangszerekre. Egy rövid kivonatot, erről a darabról, amit egy zenetörténész írt.
Még diák voltam, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, 1969-től. Ezt a másolatot Greiner Tóni bácsi készítette a Rába Magyar Vagon és Gépgyárban titokban, hétpecsétes titok alatt.

Mi a szonáta kottájának különlegessége?

Úgy készítettem el a kottát, hogy figyelembe vettem azt a tényt, hogy az ütősök mellett nem ül kotta fordító, minta a zongoristák mellett. Ezért kellett egy folyamatos kottát csinálnunk.

Hol és hányszor játszották már a világban ezt a zeneművet?
Koncert csak 33 volt, Barcelonától Moszkváig.

A koncerten részt vett Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát, bencés szerzetes, püspök is és köszöntötte a színpadon.

Közreműködött dr. Fodorné Kerékgyártó Csilla zongora, Várayné Szűts Katalin zongora, Váray Tamás, Fazekas László ütőhangszerek és Kiss Viktória zongora.

Szerkesztette: Csobay Dániel

Fotók: Csobay Dániel fotográfus