„A visszavonuló élsportolók leltárt szoktak készíteni, és ez alól én sem vagyok kivétel - nyilatkozta Vörös Zsuzsanna az őt 10 évig támogató T-Mobile sporthírszolgálatának. - Volt mit számba venni, hiszen huszonegy év telt el azóta, hogy szülővárosomban, Székesfehérváron megtanultam úszni, és bizony annak is már másfél évtizede, hogy az Alba Volán SC csapatának tizennyolc esztendős tagjaként először büszkélkedhettem felnőttbajnoki címmel. - Ha csak a legnagyobb nemzetközi versenyeken és a felnőttbajnokságokon elért győzelmeimet számolom össze, akkor is ötvennégy jön ki, de ha a juniorként és ifjúságiként elért sikereimet is ideszámítanám, biztos, hogy elérnem a százat is!"

A most 33 éves öttusázó 2004-ben az athéni olimpián érte el legnagyobb sikerét, amelyről aranyéremmel tért haza. Négy évvel később a pekingi olimpia már nem sikerült ilyen jól neki, 2008 novemberében pedig súlyos lovasbalesetet szenvedett. Ekkor annak a veszélye is fennállt, hogy vissza kell vonulnia, de nagy lelkierőről tanúbizonyságot téve minden erejével azon volt, hogy felépüljön és folytathassa pályafutását. Párját, Koroknai Józsefet egy évvel később szeptember 11-én a munkahelyén érte kis híján végzetes baleset. Ettől a naptól kezdve a székesfehérvári sportolónő számára élettársa felgyógyulása mindennél fontosabbá vált, és ezzel is magyarázható, hogy a visszatérés, illetve a folytatás tervéről az idén végleg le kellett mondania.

Vörös Zsuzsanna a nyáron Szegedre költözik, s bár semmit sem akar felszámolni Székesfehérváron, másodmagával tartósan a Tisza-parti városban készül berendezkedni.

„Ez a párom városa, ahová elvisszük a négy kutyánkat és a jókora zsákot megtöltő éremgyűjteményemet is - folytatta Vörös Zsuzsanna, aki más terveiről is említést tett. - Már korábban elhatároztam, hogy ha versenyzőként el is búcsúzok az öttusától, valahol megpróbálom hasznosítani a sportágban és a tanulmányaim során összegyűjtött „tudományomat". Tudom, hogy Szegeden nincs még öttusabázis, de ha sikerül patrónusokra akadnom, ebben a városban is megindulhat valami. Én leszek a világ legboldogabb embere, ha az elvetett mag kikel, és aztán szárba is szökken. Harminchárom évesen öttusázóként úgy éreztem, hogy kifutottam az időből, pedagógusként és nevelőedzőként viszont még bőven lehet alkalmam a bizonyításra."